Perben a szomszéddal

ítélőtábla, jogerős, lakhatás, építkező, szomszédA jó “lakhatás” egyik feltétele, hogy a szomszédokkal legalább elfogadható legyen a viszony. A “szomszédjogokat” azonban gyakran megsértik. A rendszeres lármázók, vagy például a lusta kertész-szomszéd, akinek több méteres örökzöldjei ugyanúgy gátolják a kilátást, és fogják el a napfényt, mintha téglafalat húztak volna elénk. A téglafalhoz azonban legalább építési engedély kell, amely az építőt korlátozza, a szomszédot pedig védi. Ám előfordulhat, hogy az engedély sem jelent sokat, illetve a szabályosan építkező is ráfázik.

Az építkező joggal gondolja, hogy a megszerzett hatósági engedély – ha betartja – s azt telekszomszédja is elfogadja, biztosítja a békét a telekhatáron.  A magyar jogszolgáltatás azonban néha furcsa fordulatokat produkál. Az eset a Szegedi Ítélőtábla ítéletéhez kapcsolódik.

A gyulai történetben egy telekbővítést követő ikerházépítésről van szó. A későbbi vesztes alperes – a megszerzett engedély birtokában – úgy építkezett a telekhatárra, hogy a tűzfalba két méteres magasságba berakott három kisebb ablakot, s a tetőszerkezet gerendái átnyúltak a telekhatáron. A terveket – a bírósági tényállás szerint – tudomásul vette a szomszéd. A konkrét építészeti megoldást pedig a városi főépítész javasolta. Mivel így a másik oldalról nem lehet ikerházat ragasztani hozzá, az építkező kötelezte magát, hogy ha a szomszéd később csatlakozna a maga iker-részével, akkor megszünteti az ablakokat.

A házat az engedélyezési tervekben foglaltaknak megfelelően építették, a szomszéd a szerkezetkész épület láttán mégis bírósághoz fordult. Kifogásolta, hogy a telkére rálátást biztosító ablakok miatt sérült az intimszférája. A bíróság ezt elutasította. A másik kifogást azonban, miszerint az ablakok és az átnyúló gerendák miatt nem építhet ikerépületet, azonban, jogerős ítéletben elfogadta. A józan paraszti logikával ellenkező ítélet kulcsa, egy mondat: a „tervezett épület az építkezés idején nem felelt meg a helyi építési szabályzatnak.” A városi hatóság tehát olyat engedélyezett, amit nem lehetett volna. A hatóság kárfelelősségét viszont a bíróság elutasította, csak az egyébként megjelölt módon építkező, sőt a szomszéddal a tervet korábban elfogadtató beruházó lett a kárvallott.

A bírósági gondolkodásmód hajmeresztő. Eszerint az építkező a ” felelősség alól nem tudta kimenteni magát, mert nem bizonyította, hogy a tűzfalas, ikres beépítést nem engedélyezték volna”. Hát persze, miért ne engedélyezték volna az ablak nélküli tűzfalat, ki vitathatja ezt el? De miért ‘bűn’, kártérítési alap, ha valaki a lehetőségeket kihasználva arra kért és kapott engedélyt, hogy – átmenetileg – ablakot építsen be a házfalára? „Az a körülmény, hogy az építési hatóság építési engedélyt adott, önmagában az építtetőnek a kártérítési felelősség alóli mentesülését nem biztosítja” – imígyen szól az Ítélőtábla.

A jó szomszéd 15-20 milliós ingatlanának értékcsökkenése miatt öt millió forint kártérítést követelt a bíróságon. Mivel a bíróság szerint az intimszféra nem sérült, “csak” 2,5 millió (plusz kamatok, perköltség) megfizetésére kötelezték az építkezőt, aki a bírósági tényállás szerint – ismételjük – a bírósági tényállás szerint mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.