Kerítés – az minek?

kerítés, birtokvédelem, vasháló, bűncselekményCsak amikor először látunk dolgokat másképpen külföldön, akkor jövünk rá, hogy nem minden úgy törvényszerű, ahogy mi tesszük. Nem kell feltétlenül mindig jobbra tartani, nem kötelező tonnányi kőből síremléket vásárolni, és nem kötelező a kőkerítés sem egy családi háznak.

Magyarországon hosszú évtizedekig nem terjedt ki az építészet forradalma a kerítésekre. Körülbelül térdmagasságig beton, kétméterenként kerítésoszlop, közte drótfonat, vagy kovácsoltvas, esetleg zártszelvényre csavarozott lécek függőlegesen, vagy vízszintesen. Vidéki városokban a főutak mentén teljesen zárt lemezeket tettek a kerítésoszlopok közé, még a kapu is tömör fém volt, a háznál tartott kutya egyetlen kapcsolata a külvilággal arra korlátozódott, hogy a kapu alatti résen ki tudta dugni az orrát, és úgy ugatott.

Részben a birtokvédelem, a háborítatlanság illúziója miatt ragadt meg az emberekben az, hogy minden telket kötelező körbevenni kerítéssel, és az utcafront felé pedig kifejezetten komoly erődítményt kell húzni. Igaz, ami igaz, akinek lopták már el biciklijét, fűnyíróját, az nehezen barátkozna meg a gondolattal, hogy ne legyen kerítés. Ugyanakkor a statisztikák és a kriminológusok is azt mondják, hogy nem igazán múlik ezen semmi. Lopni egy hét lakattal védett zárt fészerből is el tudnak bármit. Ráadásul az erőszakos bűncselekmények során még jobban is jön, ha zárt a kert, hiszen ha már egyszer bent van az elkövető, akkor nem kell félnie az utcán elhaladóktól, hiszen nem látják onnantól.

Az Egyesült Államokban, ahol a kertvárosokban szinte sehol sincs kerítés, semmilyen összefüggés nem mutatható ki egy környék biztonsága és a birtokvédelmi berendezések között. Akár ugyanabban az államban, egy-két kilométer különbséggel lehetnek olyan városrészek, ahol nyaranta egy szúnyoghálós csapóajtó az egyetlen korlátja a behatolásnak, és mégsem történik soha semmi bűncselekmény, és olyanok is, ahol zárak, reteszek, kamerák sem védenek igazán a bűn terjedésétől.

Fogadjuk el tehát, hogy valójában a kerítésnek vajmi kevés szerepe van a birtokunk védelmét illetően. Praktikus okai persze bőven lehetnek: ne jusson be a kóbor macska, kutya, vakond, ne csatangoljanak ki a saját gyerekeink az utcára az autók elé, vagy – amire a legkevesebben gondolnak – lassítsuk a talajeróziót: nagy esőzés ne mossa ki az utcára a termőföldünket, és ne folyjon be a világ mocska.

Ha belátjuk, hogy nem bunkert kell építeni, akkor egyfelől akár milliókat tudunk spórolni, másfelől pedig rögtön szélesebb a választék. Innentől a kerítés lehet önkifejezésünk módja, jobban tud illeszkedni a ház stílusához, lehet változatos tagolású, és anyaga is többféle.

1. Zöld kerítések: legnépszerűbbek a sövények. Érdekes módon oldalt, vagy hátsó telek szomszéd felé teljesen természetes, hogy sövényt választunk, előre viszont ritkán. Pedig a szerepét is ugyanúgy betölti: árnyékol, csökkenti a leskelődők esélyeit, szűri a port, fajtájától függően akadályozza a bejutást, akár még jobban is mint egy könnyen megmászható kerítés. A sövényeken kívül alacsonyabb növésű fasor, díszfából, vagy futtatott apácarácsok, lugasok jöhetnek még szóba. Persze törődést igényelnek, de sokkal barátságosabb és természetesebb hatásúak, mint a betonkerítések.

2. Kövek: a brit szigeteken, de a mediterrán régióban is több ezer kilométer terméskő kerítés tekereg. Magasságuk ritkán haladja meg a 80 centit, ízlésesen képeznek egy határt, és akkor a legszebbek, ha már elválaszhatatlanul összeértek a kövek, kellően mohásak és avittak. A mohára Magyarországon kevesebb az esély, a fagyásra annál inkább, a bátrabbak mégis megpróbálhatják, de készüljenek arra, hogy néha-néha át kell rakni, javítgatni kell. Fontos, hogy egyik oldalról se kelljen földnyomást kibírnia a kerítésnek, és ha valahol repedést észlelünk, akkor ne legyünk restek javítani. Az ördög nem alszik, egy alig csípőmagasságig érő fal is tud tragédiát okozni, ha akkor roskad össze, mikor egy kisgyerek igyekszik felkapaszkodni rá.

3. Lécek, deszkák, gerendák. Talán a legváltozatosabb kialakítást fából lehet összehozni egy kerítés esetében: lehet alacsony, magas, robosztus vagy kecses, világos vagy sötét, vízszintesen vagy függőlegesen sorolt, rácsos vagy rézsűs, átlós vagy szabálytalan. Egy a fontos: nem lehetünk lusták a festéssel: a fa öt, de inkább három évente feltétlenül festést igényel: a kiszáradt, repedezett részeken érdemes kicsit csiszolni is átfestés előtt. Egy réteggel olyan, mintha nem is csináltunk volna semmit: kettő a minimum.

4. Drót és vasháló. Nem csak a jól ismert zöld hullámos háló van, hanem az ipari jellegű megoldások átterjedtek a lakossági felhasználásba is, főleg a ridegebb, monumentális, esetleg modern, minimalista házak esetében. Acélsodronyok, horganyzott szelvények is képezhetik kerítés részét, egyre több helyen láthatunk dróthálóba töltött köveket is kerítésként.

5. Újhullámos megoldások. Aki mindenképpen ragaszkodik valamilyen jelképes kerítéshez, de egyik sem tetszik neki a fentiekből, az választhat plexit, UV-álló vásznat, edzett üveget, esetleg csontot, netán zsugorított emberfejeket, ki-ki ízlése szerint. Bár ez utóbbit sem javasoljuk komolyan, mégis, amitől a legjobban óvnánk mindenkit az három másféle anyag. Az egyik a nádfonat, ami bár olcsó, és elsőre tetszetős és keletiesen egzotikus megoldásnak tűnik, valójában két nyarat nem bír ki, legfeljebb fedett helyen. A másik a használt gumiabroncsokból lerakott sorminta, ami mind esztétikai, mind társadalmi értelemben elbukik a normakontrollon. A harmadik a teniszpályákat körbevevő zöld vagy fekete építményháló: van aki szerint messziről sövények néz ki, de ez csak 5 dioptriásnál rosszabb látással és ködben képzelhető el. Borzasztóan igénytelen, és idővel a nap meg az eső apró cafatokra mállasztja, végül az egész kert és az utcafront olyan lesz, mintha egy elhúzódó felújítás végnapjaiba csöppentünk volna. Mindemellett esztétikailag is a „ne tedd” kategória. Ennél az is jobb, ha dekorációs kellékboltban a közművek által használt narancs-fehér szalagot, vagy a helyszínelők védőszalagját tekerjük végig a telek négy sarkából kiindulva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.