Mennyi az annyi? Avagy hogy mérjük az alapterületet?

Az ingatlanhirdetéseket böngészve gyakran találkozhatunk kreatív megoldásokkal, ha a lakásméret megadásáról van szó. Az erkély vagy a lodzsa például gyakran kritikus pontnak számít, de van, aki a falak alapterületét is alapul veszi, de még olyanra is volt példa, hogy a lépcsőház tulajdoni hányadnak megfelelő része is becsúszott a lakás alapterületébe. Bár az ilyen jellegű turpisságok nagy eséllyel előbb-utóbb kiderülnek, nem árt, ha körültekintően járunk el, és adott esetben mi magunk is átszámoljuk, mennyi is az annyi.

Okozhat meglepetéseket a jóhiszemű vásárlónak, ha összehasonlítja az ingatlan hirdetésben szereplő alapterületét a tulajdoni lapon szereplővel, és pláne, ha azt a maga fizikai valójában akkurátusan le is méri. Persze nem mindig a vásárló megrövidítése a cél, sokszor több évtizedes adminisztrációs hibák állnak az eltérés hátterében, vagy egy rossz mérési módszer okozza a hibát. Ettől függetlenül az sem ritka, hogy valóban a tulaj akarja megnövelni az eladásra kínált teret.

De bármennyire is találékonyak a magyarok, ha az adatok kozmetikázásáról van szó, valójában a lakás alapterülete egy jogilag is meghatározott fogalom, melyről a 253/1997. (XII. 20.) számú, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet rendelkezik. Olyannyira, hogy rögtön több alapterületet is meghatároz. A nettó alapterület például „a helyiség épületszerkezettel részben vagy egészben közrefogott tér vízszintes vetületben számított területe.” Ezt kevésbé körmönfontan is meg lehet fogalmazni: ez lényegében az a padlószint, ami a belső falak között található, vagy az, amit burkolni, takarítani kell. A bruttó alapterület ettől annyiban különbözik, hogy a lakás belső válaszfalait is bele kell számolni.

A leggyakrabban használt fogalom a hasznos alapterület, ami a nettó alapterületnek azon része, ahol a belmagasság eléri az 1,90 métert. Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy mi a helyzet a tetőtéri lakásokkal, ahol az alapterületnek jelentős része 1,90 méter alatti belmagassággal rendelkezik, ugyanakkor ez a tér igencsak jól kihasználható például tárolók beépítésével. Ugyancsak hasznos tereket nyerhetünk magas belmagasságú lakásoknál galéria beépítésével, a hasznos alapterületbe azonban a fenti szabály alapján ez sem számít bele, mint ahogy a panellakásoknál gyakori lodzsa sem, holott sokan ezt is beépítik, a szobával egybenyitják.

Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne lehetne ezeket a lakrészeket beárazni, igaz, nem lehet értük teljes négyzetméterárat elkérni. Az erkélyt területét 25 százalékban, a balkont, nyitott galériát, pincét, garázst 50 százalékban, a nagyobb méretű, a lodzsát, illetve az önálló helyiségként kialakított galériát pedig 75 százalékban lehet beszámítani.

A hasznos alapterület kiszámítása nem csak azért fontos, hogy a pontos négyzetméterárat megismerjük, és ezáltal az egyes ajánlatokat könnyebben összehasonlítsuk, hanem azért is, mert később ez lehet a közös költség, vagy éppen biztosítási díj alapja, de például a lakásépítési támogatás (szocpol) esetében is a hasznos alapterület irányadó.

Bár valószínűleg nem fogjuk az első lakásbejáráskor colstokkal végigmérni az összes helyiséget, érdemes odafigyelni az ilyen, elsőre apróságnak tűnő dolgokra is. Egy-két négyzetméter eltérés ugyan nem tűnik soknak, 300 ezres négyzetméter ár esetén rögtön mintegy félmillió forintos különbözetet eredményezhet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.