Az óvatosság hosszútávon kifizetődőbb

kamattámogatás, hitel, lakás, piaci

Elég sok kritika övezi az állam új, otthonteremtési kamattámogatási programját. Pedig minden előzménytől függetlenül egy korrekt megközelítéssel kialakított konstrukció.

 

Ha a kisgyerek kap egy szelet ananászt, akkor általában nagyon örül neki. Ha előtte kapott 8 csokifagyit, akkor lehet, hogy egykedvűen veszi csak tudomásul: nem elég édes neki, az ingerküszöbét ez már alig éri el.

Kicsit ez érződik az új otthonteremtési kamattámogatás kapcsán fanyalgókon. 5 évig 10 százalék alatt, de utána piaci kamatlábon… ez nagyon szerénynek hangzik, nyomába sem ér az ezredfordulós paradicsomi állapotoknak. Sokan fájlalják, hogy feltételek még a 2009-ben újraélesztett konstrukcióhoz képest is kevesebb előnyt hordoz magában: míg az 20 évig nyújtott egy folyamatos kamattámogatást, az új verzió csak öt évig ad támogatást. Ráadásul – szólnak az érvek – az sem hozott érdemi fellendülést a hitelezésben és a lakásépítési kedvben.

Van azonban egy fontos változás, és egy alapvető szemléletbeli különbség a most meghirdetett program és rövidéletű elődje között.

A változás az, hogy a használt piacot is bevonja a támogatás körébe. Ez feltétlenül üdvözlendő egy olyan országban, ahol egész tömbök vannak átadás óta lakatlanul, és (egykori) újlakás tulajdonosok ezrei kénytelenek azzal együttélni, hogy a nekik beígért értéknövelő szolgáltatások a szomszédok elégséges számának hiányában el sem indulnak, vagy csak hihetetlen közösköltség-viszonyok mellett lennének elérhetők. A siófoki aranyparton felépített lakóparkok javarészében mai napig nem üzemel a központi légkondi, mert még mindig nem sikerült túladni ezeken a lakásokon, a kevés beköltöző miatt nem indítják el. Az eset nem egyedi, a főváros 13. kerületében is találni szép számmal üres lakást. Ha a piac ki tudná pörgetni ezt az állományt, akkor az a tisztulás irányába vinne.

A szemlélet tekintetében akár tabu la rasaként is értelmezhető a kormány mostani lépése. Ha rendelkezésünkre állna Marty McFly időgépe, akkor ezekkel a feltételekkel kellene felgyorsulni a DeLorean-nal, megcélozva  2000 februárját. Kihagynánk egy ingatlanpiaci buborékot, ami – természetesen a nemzetközi hitelválság begyűrűzését nem figyelmen kívül hagyva – egyik legkomolyabb terhe a jelenünknek. Lehet, hogy a nyugdíjvagyont sem kellett volna bevonni 2010-ben a számla kiegyenlítésébe, ha annak idején nem száll el a hitelek léghajója. A mostani rendszer ugyan nem nyit rózsaszín távlatokat, azonban bármilyen helyzethez mérten egy józan alternatíva lakásszerzéshez: öt évre kínál megoldást, eközben szépen fokozatosan szoktatva a hitel felvevőjét a piaci környezethez. Öt év alatt egy jól felkészült házaspár el tud indulni egy vállalható pályán, tudja teljesíteni a feltételeket, és nem éri hidegzuhanyként sem később a piaci kamatteher. Eközben a kincstárra sem rakodik elviselhetetlen teher, mások boldogulását sem veszélyezteti a tömeges hitelfelvételi kedv esetén kialakuló forráshiány. Miközben a bank is egy tisztességes haszonra tehet szert, megéri fenntartani a konstrukció népszerűsítését, és nem dugja el a sarokba a termék szórólapját.

Mondhatjuk, hogy késő bánat, hogy ez a termék csak most lát napvilágot, azt azonban nem illik a szemükre vetni, hogy az egykor oly bőkezű, de bizonyítottan káros döntést miért nem kívánja még egyszer megismételni a kormány.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.