Visszatértek az ötvenes évek

ötvenes évek, Vasfüggöny, nosztalgikus, asztalok  Zaklatott, zavaros idők alatt és után újból és újból felerősödik a biztonság, az otthonosság, a kiszámíthatóság utáni vágy. Így volt az olyan nagy európai vérfürdők idején is, mint a harmincéves háború vagy a második világháború. De nem feltétlenül kell hozzá egy nagy öldöklés, hogy ez a vágy felébredjen: az ötvenes évek lakberendezési divatja most is hódít, amiben a gazdasági bizonytalanság közepette elbizonytalanodott európai polgárok harmónia utáni vágya is komoly szerepet játszhat.

Sokan keresnek élénk színű, melegséget és otthonos biztonságérzetet sugárzó darabokat, a rideg  vagy éppen felzaklató avantgárdabb bútorok kevésbé népszerűek. Az ötvenes évekről persze elsősorban a nyugat-európai vagy észak-amerikai polgároknak jut eszébe a kellemes biztonság. A Vasfüggöny innenső oldalán a jópofa narancssárga fotelek helyett a háborút felváltó kommunista diktatúrák félelemmel és keserűséggel teli levegője jut sok ember eszébe. Szerencsére most már a nyugati félteke retro-divatja korántsem áll meg az egykori Vasfüggöny vonalánál.

Curry, sötétvörös és narancs: ezek voltak az ötvenes évek kedvenc színei, és ismét rendkívül népszerűek, gyakran geometrikus mintákban megjelenítve. Ezek sok vevőben kellemes, nosztalgikus érzéseket keltenek, abban reménykednek, hogy a tárgyak segítségével visszatérhetnek a biztonságosnak tűnő, régi korba. Az ötvenes évek hasas, lekerekített, a háború befejezését követő idők optimizmusát sugárzó formáinak ikonikus darabjai például a háromszögletű és a vese alakú asztalok.

Akkoriban alapvetően két irányzat hódított. Az egyik a Bauhausban gyökerező neofunkcionalizmus, amely az elektromos berendezésekből berendezési tárgyakat varázsolt. Ez jellegénél foga értelemszerűen az ipari jellegű, a műanyag felhasználásában örömét lelő irányzatok közé tartozott.   A másik fő csapás ugyanakkor az az egyszerre organikus és minimalisztikus formanyelv, amelyet kissé nagyvonalúan „skandináv” stílusként emlegetnek sok helyen.

Az ötvenes évek utáni újkeletű vágyakozásnak van azonban egy mára jellemző sajátos vonása is. Ez pedig nem más, mint hogy a régi bútordizájnt sok esetben a mai igények figyelembe vételével újra interpretálják. Az új ötletek markánsan rányomják a bélyegüket a végeredményre, de még így is egyértelműen felismerhető a felszín alatt az ötvenes évekből származó alap.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.