Mindennek a teteje

tetőfedők, felújítók, nádtető, cserép, párkányKorról korra változnak a trendek, hogy milyen tetőfedési eljárást választanak az építkezők, vagy felújítók. A divat mellett szakmai megfontolások és technikai fejlődés is befolyásolja ezeket a trendeket, ugyanakkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni egy döntő szempontról: a földrajzi elhelyezkedésünkről.

A nyolcvanas években mindenki az alpesi típusú tetőért lelkesedett, aztán a kilencvenes években a rendszerváltás hozta bőségből a 2000-es évekre a mediterrán stílus csúcsosodott ki, most pedig a skandináv jellegű tetőkre vágynak az építkezők, ha megtehetik. Tekintsük át a legfontosabb építőanyagokat, amiket felpakolhatunk házunkra:

Természetes anyagok: egy szépen rakott nádtető mindig megdobogtatja az ember szívét, főleg ha stílusos és takaros házon látjuk, mondjuk a Balaton-felvidéken, Somogyban, vagy a Tisza egykori árterületein a Nyírségtől Hortobágyig és azon is túl. Korábban már írtunk róla, hogy tudatlanul belevágni óriási felelőtlenség, és az öröklött nádtető legalább annyira kockázatos, mint tízéves, visszapörgetett órájú, automataváltós használtautót venni, szervizkönyv nélkül. Senkit sem akarunk persze elriasztani, de ami egykoron tradicionális építési forma volt mindenkinek, az mára leginkább a kiváltságosok, tehetősek, vagy türelmesek kiváltsága. A nád után a zsindely is őrzi népszerűségét, a szépen felhalmozott falécek azonban csak megfelelő aládolgozással vállalhatók, hiszen ezek az anyagok éppen a legnagyobb ellenségeiknek, a víznek és a napnak vannak közvetlenül kitéve.

Akár 200 évet is kibírhatnak a nagy gonddal felrakott valódi, bányászott terméspalatetők, ráadásul jól áll nekik az idő: a moha, és az elszíneződés. Viszont már csak elvétve akad ilyen: egyfelől nagy szakértelmet, másfelől teli bukszát igényel, történelmi, vagy annak szánt épületek költségvetésébe fér csak be. A mesterségesen gyártott pala (jellemző hogy az egyik legocsmányabb anyagot az egyik legnemesebbről nevezték el) az azbeszt-tartalma miatt mára kiutáltatott az építőanyagok köréből, sajnos sérülés és állagromlás után mérgező felhővel lepi be a közelben tartózkodót, és titokban rákos megbetegedést okoz. A betonból öntött, cserép és zsindely hatású elemek hasonlóan strapabírók, ám közös hátrányuk, hogy komoly aládolgozást igényelnek: súlyukat el kell bírja az ácsolt szerkezet. Árban a felsőközép kategóriához tartoznak, ugyanakkor tartósak, ha jó minőségűek.

Az égetett kerámia tetőcserepek, amiket alanyi jogon hívhatunk „tetőcserépnek” különösen szépek és ízlésesek, ám sokkal gyakrabban szorulnak utólagos javításra mint más rendszerek. A hőingadozás és a jégverés hamar elbánik a középkategóriás példányokkal. Ezen a területen hódít a mediterrán import, azonban hiába drágák az itáliai cserepek, a mi időjárásunk nincs tekintettel az árfekvésre: nem feltétlenül bírják a strapát itt a Kárpát-medencében.

A vegyipar természetesen a tetőfedés mesterségét sem hagyta érintetlenül. A köznyelvben „azbesztnek”, „viaszkos vászonnak”, és más beceneveken emlegetett bitumenes zsindelyek széles szín- és formaválasztékkal állnak a vevők rendelkezésére – sajnos a legdurvább ízlésficamokkal rendelkező vevők is hamar találnak ebben a szegmensben maguknak lélegzetelállító termékeket. A kilencvenes évek második felében oly divatos lila, bordó, vagy akár kék tetőket ennek az anyagcsaládnak köszönhetjük.

A 21. században ismét hódítanak a könnyűfémek. A régen elsősorban ipari környezetben, vagy társasházaknál alkalmazott bádoglemezek, réz és horganyzott acéllemezek mutatják árban a legszélesebb választékot. Az akár cserép formájúra is préselt lemezek nem mindenkinek nyerik el a tetszését, immár nem annyira népszerűek a családi házat építeni vágyók körében. Akik viszont skadináv típusú, „minimálos”, vagy „ál-passzív” házakat építenek, azok manapság egyre inkább a hegesztett lemezeket választják. Ha a tető szélét is jól dolgozzák el, és nem adnak esélyt a homlokzatra csapódó víznek, vagy a peremeken visszavándorló kövér cseppeknek, akkor 70-100 évre is garantált a tető minősége, mindenféle utólagos karbantartási kötelezettség nélkül. Ma ez a trendi, és tény, hogy nem csak modern hatású, hanem tényleg kevés fejfájással is jár.

Tető tervezésénél vagy felújításánál három szempontot vegyünk feltétlenül figyelembe:

1.    Nem csak a szemmel látható végső tetőfedőanyag, hanem az alatta levő további rétegek is fontosak, teherbírás, szigetelés, esztétikum szempontjából. Tehát felújításnál számoljunk azzal is, hogy esetleg a komplett tetőszerkezet is cserére szorulhat, ha változtatunk a koncepción.

2.    Gondoljunk a karbantartási igényekre is: akarunk-e 5-10 évente, 10 méter magasan, korhadó lambériát festegetni a párkány alatt? Számoljunk azzal is, hogy bizonyos anyagok nem kompatibilisek:  ha fémlemez borítja a homlokzat szélét, és nincs megfelelően a víz elvezetve, akkor a tetőről lecsorgó, elszíneződött víz végigfolyhat a fehér falon, különösen gusztustalan csíkokat hagyva maga után.

3.    Akármit álmodunk is meg, induljunk ki a fizikai, földrajzi környezetből. A magazinok televannak olyan tengerparti, dél-amerikai, skandináv és más példákkal, amik hazai környezetben vagy az esztétikum, vagy a klíma miatt elbuknak.

Ne feledjük: nem az a legfontosabb, hogy a legutolsó divatot kövesse egy ház, sokkal fontosabb, hogy konzekvensen képviseljen egy adott stílust, jó ízléssel beilleszkedve, vagy éppen reagálva, rezonálva a környezetére. Az egyes stíluselemek bátor – vagy vakmerő? – keverését csak akkor vállaljuk fel, ha valóban otthonosan mozgunk az építészetben és dizájnban.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.