Kőkori lakáskultúra?

lakáskultúra, wellness, épületgépészet, kemencepadka, konyhapultAhogy röpülnek az évtizedek, változnak a szokásaink, életvitelünk átalakul. Ehhez a házak és lakások java része nehezen idomítható, vagy csak nagy átalakulások révén. Ha azonban még régebbre tekintünk, rájövünk: életmódunk egyre inkább az őskorihoz hasonlít! Nézzük a legfontosabb változásokat!

1. A konyha az új nappali! – Miközben 50 vagy 100 éve a nappali, jobb helyeken meg a „szalon” volt az első és legfontosabb élettér, mára felzárkózott hozzá a konyha is. Bizonyos életszakaszunkban egyértelműen kimutatható, hogy több időt töltünk ott mint a nappaliban. Felkelés után hamar kötünk ott ki, már ott nézzük az első emaileket, és közben a konyhapult szélén megy egy kistévén a híradó… Közvetlenül onnan távozunk munkahelyünkre, vagy a távmunka helyszínére, ami a dolgozó szoba – illetve sokaknál ugyanúgy a konyha! nem véletlen, hogy a konyhával egybeépített nappalik, az úgy nevezett amerikai konyhák lettek mostmár mindenhol általánosak, és egy jó ideig nem is jósoljuk a szeparáció reneszánszát. Az ősember élt így: folyamatosan a tűz körül, mindig a pocakjára gondolva, amikor éppen nem pihent, vagy vadászott (azaz dolgozott).

2. A fürdés valójában wellness! – Családok esetében nem ritka, hogy az esti tisztálkodás közösen folyik. Ez alatt nem feltétlenül azt értjük, hogy közös vízben (bár valójában ez sem kizárt a növekvő vízdíjak és az egyre profibb tisztíási technológiák miatt), hanem közös térben. Azt a félórát, amíg az ember készülődik, el lehet tölteni közösen is, beszélgetéssel. Még aki hamar lemosdik, annak is vannak kis szertartásai: fogmosás, testápolókrémezés, fésülködés, stb. Ezek a terek arányaiban egyre nagyobbak: mintha csak a szabadban lennénk, a heti nagy közös mosdás alkalmával. Szerencsénkre ezt már napi rendszerességgel is megtehetjük – kérdés meddig.

3. Külön helység a ruháknak. – Ma már nem ritka, hogy még akár 70 vagy 51 négyzetméteren is igyekeznek a tervezők megvalósítani gardrób szobákat. A szocializmus alatt teljesen kiment a divatból, ma pedig minden nő álma a fehér lovas herceg után (vagy akár azt megelőzve) egy önálló gardrób-szoba. Férfiak esetében mint a reklámból már tudjuk, ez padlótól plafonig sörrel van tele. Legtöbbször egybenyílik a hálóval, akár még a fürdővel is, és így különül el az intim tér az élettértől. A modern lakások két térre oszlanak: az intim térre, meg arra, ahova bárki bejöhet, ahol mi magunk is élünk, és ami valójában egy folyamatos táplálkozást jelent. Minden egykori barlanglakó álma ennyiben merült ki: legyen hol aludni, és legyen mit enni.

4. Erkély helyett terasz. – Mára belátták az emberek, hogy a kis loggiák és erkélykék teljesen funkciótlanok, ráadásul városban jobbára nem élhetők: könnyen lesz koszos, rendbentartani nehéz, és a fontos laktérből vesz el. Bezzeg a terasz egybenyitható a nappalival, akárcsak egy barlang és annak előtere: ismét magunkra ismerhetünk: neandervölgyiek vagyunk, arra vágyunk, hogy a teraszajtót olyan könnyed mozdulattal húzhassuk el a konyhanappali és a kert között, mintha csak egy pálmalevelet hajtanánk félre a barlang szája elől.

5. Kuckók és tárolók minden mennyiségben. – Jók ezek az egybenyitott terek, de ha mindenhonnan csak a holmik és a lomok látszanak, akkor elvész a varázslat. Ezt ismerik fel azok a belső építészek, akik lépcső alá, épületgépészet mögé, pince zugába, kemencepadka alá, és egyéb helyekre eleve tároló és elvonulós helyeket alakítanak ki. Értékeink elrejtése, a tartalékaink felhalmozása, valamint saját auránk megvédése céljából szükségünk van ezekre a helyekre. Egyfajta agorafóbia ez, ösztönös begubózás, mint mikor a kisgyerek a kiságyának a sarkába kucorodik, mintha még mindig az anyja pocakjában lenne. Mert bár élvezzük a teret és a szabadságot, de magabiztosságunkhoz okvetlenül szükségünk van a királypingvin effektusra is: mikor saját leheletünk és a fizikai kontaktus melegít át minket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.