Játszótér vagy munkahely?

munkahely, Google, munkavégzés, kagyló, függőágyak, pályakezdő, kreatívEgyre több hívet szerez magának a leginkább a Google nevével fémjelzett iroda-berendezési stílus, ugyanakkor – mint minden mozgalomnak – ennek is akadnak hangos ellenzői. Olvassa el az érveket, majd döntsön, hogy ön melyik „kasztba” tartozik.

Néhány éve bejárták a világot a Google irodáiról készült fotók. Az egyébként is világhírű cég azzal vált híressé a design- és lakberendezési rovatokban, hogy a hagyományos irodabelsők helyett gyakorlatilag kreatív élettereket alakított ki dolgozóinak, minden eddiginél színesebb és rendhagyóbb összeállításban. Bár korábban más cégeknél is lehetett tapasztalni, hogy a szék-asztal-kisszekrény hármasa helyett közösségi munkahelyeket kínáltak a kollégáknak, a szürke válaszfalak helyett nagyobb szabadságot adva az irodistáknak, mégis a Google nevéhez kötötték ezt a forradalmi berendezési elvet. Kagylófotelek, puffok, függőágyak, csocsóasztal, biliárd, autóverseny-pálya és sok egyéb kiegészítő fémjelzi a stílust, általában valamilyen tematikát megidézve: sci-fi, ipari, öko, romantikus és egyéb dizájnelemekkel.
A hívei amellett érvelnek, hogy ezáltal sokkal felszabadultabban tudnak dolgozni, könnyebben jönnek a gondolatok, a hangulat mindig jó, az alkotás inspirációja biztosított. A puffok kényelmesek, a tematikus berendezések szórakoztatóak, az idő röpül, az ember haza sem akar menni. Nem csoda, hogy a Google rendre a dobogón végez a vágyott munkahelyek listáján, még olyan országokban is, ahol nincs is feltétlen önálló Google iroda.

Az ellenzői ugyanakkor éppen azt kifogásolják, hogy ami ennyire kényelmes és ennyire vidám, az vajon működhet-e munkahelyként? Egy munkahelyhez óhatatlanul is hozzátartozik a felelősség érzete, bizonyos fokú kötöttségek tiszteletben tartása. A kényelem, a szórakoztató elemek, a mindenhonnan a dolgozókra törő impulzusok elvonhatják a figyelmüket, valamint elidegenítik a valóságtól őket: egy plüss űrhajó fedélzetén kagylófotelben ringatózva az ügyfelek problémái eltörpülnek, elveszíthetjük a piaci verseny ézetét.

A legkomolyabb kritikák szerint az ilyen irodákban hamar eluralkodik a már-már vallási fanatizmushoz hasonlítható összetartozás érzete, ami kirekesztheti azokat, akiknek azért mégsem a munka a fő életcéljuk, hanem mondjuk párjuk, gyerekeik, hobbijaik is vannak, és még ha lelkiismeretesen végzik is munkájukat, nem szégyell(né)nek hazamenni alkalomadtán. Őket a kötődés nélküli, a munkát és munkahelyüket életük elsődleges terepeként megélő kollégák hamar kiközösítik. Ez az irodaberendezési stílus a kritikusai szerint inkább a pályakezdő fiatalokhoz, és elsősorban a kreatív területen dolgozókhoz illik, máshol akár kontraproduktív is lehet.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen fel kell adni az ergonómiát, vagy alá kellene becsülni a józan emberi igényekhez illeszkedő berendezési elveket. Magyarországon sok helyen még mindig az a hozzáállás, hogy minden, ami nem a közvetlen munkavégzést szolgálja (olvasó sarok, társalkodó, második vagy harmadik tárgyaló szoba), az csak arra jó, hogy potyázzon a dolgozó, alibi elvekre hivatkozva. Egyelőre az otthoni munkavégzés elfogadottságában is hátul kullogunk az OECD országok átlagához képest, még olyan területeken is, ahol a digitalizáció révén minden elvégezhető, nyomonkövethető, ellenőrízhető lenne egymástól távoli helyeken dolgozó kollégák között is. Ez pedig visszavezethető a vezetők felkészültségi szintjéhez: sokkal alacsonyabb a bizalom, nem feltételezik, hogy az autoritás mellett belső késztetés is biztosítja egy dolgozó munkára való motiváltságát, emiatt nem feltételezik a munkavállalókról, hogy olyankor is dolgoznak, amikor nem látja őket a főnökük.

Persze ha mindenki őszintén magába néz, akkor bevallhatja, hogy van is ebben némi igazság: aki nem tudja fenntartani az elkötelezettségét, vagy nem száz százalékosan elégedett a munkájával, annak csapda a távmunka: otthon jobban érezzük magunkat, könnyebben elragadnak minket a ház körüli teendők, elcsábulunk, hogy a háttérben menjenek a tévén a délelőtti sorozatok, a teleshop, az Eurosporton a Grand Slam torna, vagy a Tour de France.
Pedig a jövedelmünk egy jelentős része a mobilitásunkra megy el. Ugyanaz a fizetés épp hogy csak elég hó végéig, ha megszerzéséhez naponta kell 50 kilométert autózni, miközben tisztességes megtakarítást is biztosít, ha a munka javát otthon végezhetjük.

Ha sikerül megállapodni munkaadónkkal, hogy otthonról dolgozzunk, akkor a szakemberek tanácsai szerint feltétlenül ügyeljünk a következőre:

1. Tudatosan válasszuk szét a munkavégzést és a magánéletünket, még ha ugyanabban a térben (a saját lakásunkban) folyik is: ne kezdjünk el dolgozni pizsamában mosdatlanul, ne a konyhaasztalon heverjen a laptop és az ügyfél-dokumentáció és tudjuk abbahagyni a munkát az esti órákban.

2. Még ha nincs is külön dolgozószobánk, oldjuk meg, hogy tárolókkal, tárelválasztóval, könyvespolccal, vagy akárcsak a parketta és a szőnyeg szegélye révén elhatároljuk egymástól a munkát és a lakás többi részét.

3. Ha van a családban kutya, vagy kisgyerek, vigyázzunk, hogy ne férjenek hozzá fontos iratokhoz, vagy a kábelekhez, háttértárolókhoz, céges CD-khez.

4. Az a fotel, ami kényelmes olvasáshoz vagy tévézéshez, nem feltétlenül felel meg munkavégzéshez. Semmiképpen se dolgozzunk huzamosabb ideig a laptoppal az ölünkben. Egyfelől biztosan gerincbántalmakat szenvedünk, másfelől a hűtőnyílások eltakarásával halálra ítéljük túlhevülő gépünket és fontos adatainkat.

5. Feltétlenül archiváljunk, vagy dolgozzunk „a felhőben”, azaz interneten, vagy távoli védett szervereken legyenek fizikailag az adatok, ne csak az otthoni, sérülékeny gépen.

A következtetést mindenkinek magának kell levonnia, nagyon őszintén és kellő önismerettel, önkritikával: igénylünk-e követlen felügyeletet a hatékony munkavégzéshez, bírjuk-e az otthon magányát, tudunk-e nemet mondani a munkaidőn túli késztetéseknek, stb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.