Gyógyír a léleknek a rendrakás

selejtezés, rendrakás, lakás, gyűjtési szenvedély,  Egy alapos rendrakáEgy alapos rendrakás és selejtezés sokkal többet adhat annál, minthogy megtaláljuk ismét normálisan tudunk közlekedni a lakásunkban. A rendetlenség, a túlzsúfoltság érzete miatt okozott frusztráció sok életenergiát felemészthet, vagyis ezek felszámolása rendkívül előnyösen hathat lelkiállapotunkra. Ráadásul egy alapos selejtezés során akár arra is lehetőségünk nyílik, hogy végleg lezárjunk magunkban életünk néhány fájó múltbéli fejezetét.

Elég megdöbbentő szám, de egy ember átlagosan mindössze az általa birtokolt tárgyak 20 százalékát használja rendszeresen. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a lakásunkban 80 százalékban hasznavehetetlen dolgok foglalják a helyet. A selejtezés és rendrakás sokat segíthet ezen a helyzeten.

A munka nagyságával kapcsolatban azonban ne legyenek illúzióink. Kis erőfeszítéssel csak akkor úszhatjuk meg, ha már eleve létezik egy jól strukturált rendszer, amelyben minden tárgynak megvan a helye. Ha azonban ezen a ponton már túlléptünk a tárgyak sokasága miatt, csak egy jól végiggondolt haditerv segítségével leszünk képesek kitartani a művelet végéig anélkül, hogy a legnagyobb felfordulás közepén kétségbeesett tétlenségbe süllyednénk.

Ökölszabályként megfogalmazható, hogy csupán egyetlen átlagos méretű ruhásszekrény áttekintéséhez, rendbe rakásához és kiselejtezéséhez legalább két órára van szükség. Mindezt figyelembe véve érdemes lélekben felkészülni az akcióra. Lehetőleg kapcsoljuk ki a legtöbb olyan zavaró tényezőt, ami a munkától elvonhatja a figyelmünket. A tárgyak rendszerezését pedig három kategória segítségével tegyük átláthatóvá.

Az első halmazba kerüljenek a mindenképpen megtartandó darabok. A másodikba azok, amelyek sorsáról még nem döntöttünk, ezeket a selejtezés után legfeljebb levisszük a pincébe, vagy más félreeső tárolóhelyiségbe. A harmadik kategóriába esnek azok, amelyektől biztosan meg akarunk szabadulni. A megszabadulás módja lehet elajándékozás, segélyszervezetnek adományozás vagy egyszerűen a kuka.

A rendrakás és selejtezés sikeres befejezése után ügyeljünk arra is, hogy a nagy erőfeszítés gyümölcsei ne vesszenek néhány héten belül kárba. A napi, „szinten tartó” rendrakási rutin körülbelül 20 perc elfoglaltságot jelent. Ebbe a szennyes ruhák, már nem olvasott könyvek, nem használt konyhai tárgyak elrakása fér nagyjából bele.

A tárgyak felhalmozódásának folyamata egész életünket végig kíséri. A birtoklástól alapvetően azt várjuk, hogy az életünket gazdagítsa. Mivel azonban a minket körülvevő tárgyak hatásától nem tudjuk mentesíteni az életünket, fontos arra ügyelni, hogy ezt a hatást kordában tartsuk, vagyis korlátozzuk a birtokolt tárgyak számát. Ez különösen azért lenne fontos, mert a gyűjtési szenvedély a jelek szerint minden korábbi mértéket meghalad jelenleg. Miközben egy átlag európainak 150 éve körülbelül 200 tárgy volt a birtokában, mára ez a szám 10 ezerre (!) nőtt. És a fő baj az, hogy igazából még nem fejlődött ki az a stratégia, amivel ezt a túlburjánzást kezelni tudnánk.

A tárgyaktól való megválás ráadásul érzelmi életünk szempontjából is nagyon fontos lehet. Időnként rendkívül hasznos leltárt csinálni, és az érzelmileg kellemetlen múltbeli eseményekhez kötődő daraboktól megszabadulni. Ettől persze sokan visszariadnak, mert az elengedést veszteségként élik meg. A jelenünket és jövőnket gúzsba kötő emléktárgyaktól azonban tudatos döntés segítségével időnként meg kell válnunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.