Pusztulásra ítélt sugárút Pest szívében

 sugárút, Rákóczi út, gépjárműforgalom, mintaprojektEgy kőhajításnyira van az uniós pénzből kistafírozott kiskörúttól és a félig vagy teljesen a gyalogosok terepének számító belvárosi vásárlóutcáktól a Kossuth Lajos utca, mégis mintha más világba érkeznénk. A buszsávval együtt kétszer hárompályás út, amely anakronisztikusan megtartotta az utca nevet évről évre kihaltabb. Friss leltár szerint a Ferenciek tere és az Astoria közötti szakaszon a portálok 20 százaléka üres, s 24 használaton kívüli vitrin van. Még szerencse, hogy működik néhány gyorsbüfé és az utóbbi időszakban egy új cukrászda is nyílt, továbbá a mozi környéke is mutat némi életet. Enélkül az utcának a Duna felé néző jobb oldala szinte teljesen kihalt lenne.

Hasonló gyorsasággal pusztul Budapest kiemelt sugárútjának folytatása, a Rákóczi út, holott 30-40 éve még az egyik legfontosabb kiskereskedelmi útvonal volt, az Astoria és a Blaha Lujza tér közötti szakaszán öt áruházzal, amelyek közül lényegében már egy sem működik a régi formájában. Tovább folytatva az utat, a Blaha Lujza és a Keleti Pályaudvar közötti részen is évről évre több üzlet zár be, rengeteg az üres, összefirkált, összeragasztott portál. Ezt z útszakaszt bátran lehet már ajánlani a nyugati katasztrófa-filmek forgatóinak, ha elhagyatott belvárosi helyszíneket keresnek. A térség pusztulásának emblematikus jele, hogy az egykor a Gerbaud-val vetélkedő Hauer cukrászda már évek óta zárva tart. Még akkor is, ha az üzlet bezárását közvetlenül nem a városrész szlömösödése, hanem egy per okozza. Nem véletlen, hogy néhány hónapja éppen itt tüntetett néhány tucatnyi cilvil, követelve, hogy a város vezetése tegyen már valamit az egykor élettel teli főút rehabilitációjáért.

Csakhogy még akkor sem történik semmi, ha a városatyák fel is buzdulnak. A Fővárosi Közgyűlés közterület-hasznosítási bizottsága még áprilisban vitatta meg azt a javaslatot, miszerint a bezárt, üres, elhanyagolt és koszos fővárosi portálokat, kirakatokat az adott helyszínt ábrázoló archív felvételekkel vagy képzőművészeti alkotásokkal fedjék be, egyúttal tüntessék fel szabványos módon a kinél és hol lehet érdeklődni a kiadásra váró ingatlan jellemzőiről. Elhatározták, hogy lesz mintaprojekt, s a legtöbb érv amellett szólt, hogy éppen ezen az útvonalon valósítsák meg. Ugyan az ehhez még rendeleteket is módosítani kellett volna, amelyre állítólag augusztusban sort kellett volna keríteni, de azóta sincs híradás arról, hogy ez  megtörtént volna. Lehet persze, hogy ebben az esetben a döntéshozatalt – a mai gyakorlattól szokatlan módon – egyeztetések előzik meg, a bolttulajdonosok pedig nem hajlandók valamilyen oknál fogva támogatni a tervet. Talán mert kénytelenek lennének valamit tenni vagy fizetni az ügy érdekében. Például felelniük kellene az üres helyiségek karbantartásáért, tisztításáért.

A döntéshozók tehetetlensége csak az egyik oka a pusztulásnak, a nagyobb kárt a sorozatban elkövetett várostervezési hibák okozták, amelyek félő, hogy visszafordíthatatlan folyamatot indítottak el. A Rákóczi útnak minden bizonnyal a fővárosba betelepülő plázák adták az egyik kegyelemdöfést, a kiskereskedelmet és vendéglátást nem pártoló bérleti rendszer mellett. De hiba volt a felszíni közlekedésben és az útvonal vérkeringésében fontos villamos 1972-es megszüntetése is, amivel kiszélesítették és a város legforgalmasabb átmenő útjává tették a Kossuth Lajos utcát és a Rákóczi utat. Ahogy nőtt a gépjárműforgalom úgy vált ez a döntés egyre végzetesebbé. Ma ez az egyik rettegett fővárosi útvonal a lakóingatlan-tulajdonosok szemszögéből. A zajártalomtól az itt lakók szenvednek a leginkább, néhány egyéb fővárosi főforgalmú út mellett.  A zajszennyezés pedig leértékeli a lakásokat, ingatlanügynökök felmérése szerint 10-20 százalékot mindenképpen bukik a tulaj – a közelben lévő egyéb ingatlanokhoz képest – ha egyáltalán el tudja adni a lakását.

Aki veszi a bátorságot és végigsétál a Ferenciek terétől a Keleti pályaudvarig, s közben – ha már járt Bécsben – felidézi a Mariahilferstrasse világát  – valószínűleg nem is hiszi el, hogy korábban csaknem hasonlós szerepet töltött be a Rákóczi út. Néhány régi képet nézegetve, amelyen még a lebontott Nemzeti Színház is áll (lásd illusztrációnkat) pedig még hihetetlenebb, hogy 50 év után hova „fejlődött” a térség.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.