Loftkultúra: Budapesten most kezdődik?

loft, ipari létesítmények, Nyugat-Európa, London, értelmiségLoft – nem vennénk rá mérget, hogy Magyarországon széles körben tisztában vannak az emberek e szó jelentésével. Holott az utóbbi évtizedekben az úgynevezett loftlakások kialakítása szinte divattá vált Nyugat-Európa számos nagyvárosában, és ígéretes példák már Budapesten is akadnak.

Kezdjük hát az alapoknál: a loft olyan épületekben elhelyezett tereket takar, amelyek korábban ipari célokat szolgáltak. Ilyenek az üzemek, a szerelő csarnokok, a korábban gépsorok elhelyezésére szolgáló terek. Később azonban ezeket a tereket lakássá, irodává, étteremmé vagy egyéb szolgáltató, szórakoztató létesítményekké alakították át. Közös jellemzőjük, hogy a teret ezekben az épületekben alig tagolják, vagyis nincsenek belső helyiségek, ehelyett a funkciókat vagy a bútorok elhelyezésével, vagy fél falakkal, fülkékkel, esetleg térelválasztó szerkezetekkel különítik el. Ennek köszönhető a levegős, szabadságot sugárzó belső tér. A loft stílus nemhogy nem idegenkedik az ipari jellegre utaló jegyektől (csövek, gépek, oszlopok), hanem egyenesen keresi és kiemeli azokat.

Mivel a loftlakásokat (vagy egyéb célú létesítményeket) általában használaton kívüli, nagy ipari tömbökben alakították ki, a loft, mint fogalom szorosan összefügg a városrehabilitációval. Sokszor teljes negyedek újultak, újulnak meg úgy, hogy az ott található ipari létesítmények helyét loftlakások foglalják el.

Érdekesség, hogy a Nyugat-Európa nagyvárosaiban két-három évtizede zajló átalakulás jelentősége a XIX. századi városmegújítások léptékéhez hasonlítható. Akkor az élhetetlenné vált, középkori eredetű városszerkezetet a városfalak elbontásával és nagy léptékű szerkezeti elemekkel újították meg. A XX. század vége óta megvalósított városmegújítások lehetőségét a nagyvárosokban felszabaduló ipari és vasúti területek teremtették meg. Ezekkel az ekkorra már rendkívül értékessé vált területekkel azonban a különböző országokban eltérő módon bántak.

Néhány esetben az ilyen területeken parkokat, „zöld szigeteket” alakítottak ki, ám volt, ahol új városközpontok születtek virágzó közterületekkel. Persze olyan példák is bőven akadnak, hogy telezsúfolták az éppen felszabaduló tereket, és közterületek nélküli, lehangoló iroda- vagy lakónegyedet alakítottak ki.

A loft történetéhez hozzátartozik még az is, hogy ezeket a „hagyományos” városlakók szemében nem túl vonzó ingatlanokat a városvezetés sokszor kedvezményes áron, vagy akár ingyenesen bocsátotta művészek, designerek, formatervezők rendelkezésére. Ők pedig fokozatosan olyan vonzó és élhető tereket alakítottak ki, amelyek idővel külön irányzattá és divattá fejlődtek.
Magyarországon e kérdés jelentőségét az adja, hogy miközben Nyugat-Európában ezek a rehabilitációk javarészt már lezajlottak, nálunk még számtalan városon belüli, jelenleg kihasználatlan terület megújulásra, új funkcióra vár. Az egykori ipari és vasúti területek többsége még Budapesten is beépítetlen, és remélni lehet, hogy a szép számmal elérhető nemzetközi példák hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar rehabilitáció során ne kövessünk el súlyosnak bizonyuló hibákat.

Lássunk hát néhány példát. A legidőszerűbb talán London, ahol az idei olimpiai játékok kapcsán nemcsak a mérkőzések helyszíne épült fel, hanem egy teljes városrész megújult. Az East London városnegyed megújítását célzó erőfeszítések részeként új vasútvonalat is kapott ez a terület, az viszont, hogy a rehabilitáció sikere hosszabb távon milyen mértékű lesz, egyelőre a jövő zenéje. Ha ugyanis sorra vesszük a korábbi Olimpiákhoz kapcsolódó városfejlesztéseket, hamar kiderül: Sydney-ban évtizedek kellett az Olimpiai Park és környékének benépesüléséhez, Barcelonában az olimpiai negyed gyors népszerűsége ellenére gazdasági nehézségek akadályozták az új létesítmények széles körű használatát, Athénban és Pekingben pedig azóta is üresen kong a frissen felhúzott épületek jó része.

Visszatérve Londonra: a brit főváros nem tett fel mindent az olimpiai játékok lapjára. Az úgynevezett Hoxton Projekt és a Loft Projekt szintén a város keleti, korábbi ipari használatú kerületeibe igyekszik új életet lehelni többek között művészi és zenei szolgáltatások ide vonzásával.

San Franciscóban az East Bay, a korábbi kikötőnegyed újult meg a „loft” mozgalom eredményeképpen, ennek a trendnek az ősanyja azonban természetesen New York, ahol immár a város számos részén találhatók teljes kerületek. Olyan terek, amelyek korábban lehangoló látványt nyújtottak lepusztult, szükségtelenné vált ipari létesítményeikkel, mára pedig a fiatal értelmiség és művészvilág felkapott lakóhelyeivé váltak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.