Milliókat fizethet a mobilcég a lakástulajdonosoknak

mobiltársaság, bíróság, lakástulajdonosok, bázisállomás, jogbiztonságTetemes kártérítésre pereltek lakástulajdonosok egy mobilcéget, mert átjátszót épített egy családi házas övezetben, egyébként teljesen jogszerűen. A Fővárosi Ítélőtábla a lakók sugárzástól való félelmét megfelelő indoknak találta a kártérítés megítélésére, függetlenül attól, hogy az megalapozott-e vagy csupán tévhit.

Jogos-e tetemes kártérítésre perelni egy mobilcéget azért, mert 15-20 méter magas mobiltelefon-átjátszót húz fel kertes házaktól 20-140 méterre? Persze miért ne, mondhatja bárki. A bázisállomás nyilván rontja a kilátást, tájidegen a családi házas környezetben, sérül miatta a környék intimitása, ráadásul a működést időnként kísérő zajok zavarhatják a nyugalmat is. Sokkal kevesebbért perelnek lakástulajdonosok, arra hivatkozva, hogy egy ablaktól, egy túl magas sövénytől, vagy éppen a közelben nyílt kávézót látogatók és az onnan kiszűrődő zene miatt csökkent a lakásuk értéke.

A Fővárosi Ítélőtábla meg is ítélt a 2006-ban épített átjátszó miatt pert indító 26 lakástulajdonosnak 23 millió forint kártérítést (plusz a 2006-tól számított kamatokat és a perköltségeket). Az ítéletben elfogadták, hogy az ingatlanok értéke 4-8 százalékkal csökkent a távközlési torony miatt, s ezért kell fizetnie a mobilcégnek.

A történetnek sajátos mellékízt ad, hogy a bázisállomást jogszerűen építették, koncessziós szerződés alapján, s a mobiltársaság azzal érvelt, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható volt. A bíróság ezt az érvelést teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, ami persze minden olyan vállalkozás szempontjából aggasztó lehet, amelyik az előírásokat betartva, jogszerűen épített bármit. A vállalkozói jogbiztonság amúgy is romokban hever Magyarországon.

Ennél is meghökkentőbb azonban a megítélt kártérítéshez fűzött bírói érvelés. A lakástulajdonosoknak kedvező ítéletet ugyanis nem annyira az építmény kilátást zavaró hatására, tájidegen jellegére, netán mérhető és egészségre igazoltan káros sugárzásra, éppenséggel az igazolható zajszennyezésre vagy bármilyen egyéb objektív körülményre alapozták, hanem elsősorban a közvélekedésre, pontosabban az antenna káros hatásától való félelemre. A jogi indoklásban a bíróság „értelmében bizonyításra nem szoruló, köztudomású tényként értékelte, hogy a mobiltelefon-átjátszó antennák tekintetében kialakult az a közvélekedés, hogy annak sugárzása egészségkárosító hatást fejt ki a környezetében”. Leegyszerűsítve: azért kell fizetnie a mobilcégnek, mert az emberek félnek az antenna káros hatásától, s emiatt leértékelődnek az átjátszóhoz közel lévő ingatlanok.

Arról, hogy a félelem bizonyítható-e vagy sem, álljon itt a perben kirendelt szakértő véleménye, az ítéletben leírtak szerint: „ A szakértő egyfelől rögzítette, hogy a mobiltávközlés az emberi egészségre ártalmatlan és azt is, hogy a berendezései nincsenek riasztó hatással a lakosságra. Ennek ellenére megállapította a körkényeken lévő ingatlanok értékcsökkenését rejtve hagyva azt, hogy mi alapján jutott erre a következtetésre.” Nos alighanem azért nem volt ott részletes indoklás, mert, ha nem bizonyítható, hogy károsítja az egészséget a mobiltávközlés (most nem a fülre szorított mobilok agymelegítő hatásáról van szó!) akkor az ingatlanok árát egy tévhit csökkenti. Márpedig tévhitet sokféleképpen lehet gerjeszteni, s igencsak megzavarná a jogrendet, ha lépten-nyomon tévhitekre alapozva ítélnének meg kártérítéseket.

Az idézett ítéletben azonban ezt nem tekintette zavaró tényezőnek a bíróság. A lakók meggyőzően előadták, hogy félnek az antenna sugárzásától, többen erre vezették vissza a környezetükben tapasztalt betegségek, elsősorban a daganatos betegségek kialakulását, tehát osztották azt az általánosan elfogadott közvélekedést, miszerint a mobilátjátszó antennák sugárzása káros az egészségre. Ezek után a bíróság a következőképpen okoskodik: „A mobilátjátszó-rendszerekkel szemben tapasztalt széleskörű idegenkedést nem ellensúlyozza az a tény, hogy sugárzásuk egészségkárosító hatása tudományosan nem igazolt.” S jött a verdikt: a félelem akár megalapozott, akár nem, mivel csökkenti az ingatlanok árát, fizetnie kell a mobilcégnek.

Sokat kockáztathat azonban az, aki az ítéletet hallva azt gondolhatja, nosza, itt a lehetőség, mivel az ő környezetében is épült átjátszó, elég lesz tehát egyeztetnie a szomszédokkal, beszámolni félelmeikről, s már dől is lé. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy más bíróságnál is ennyit nyom a latba egy közkeletű vélekedés. Márpedig egy vesztes pernek borsos ára van, az említett perben majdnem 4 millió forintra rúgott az összes perköltség.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.