Kinek jó a magáncsőd?

A lakosság nagy része segítene a bajbajutott devizahiteleseken, de csak akkor, ha az intézkedések nem veszélyeztetik a pénzügyi rendszer stabilitását, mutatta ki egy a Lakásfókusz által a közelmúltban végzett felmérés. A lehetséges megoldások egyike a magáncsőd, amely az elmúlt hetekben ismét előtérbe került, és amellett, hogy több civil szervezet és a kisebbik kormánypárt is bevezetné, a lakosság nagy része is támogatja. Az intézkedés azonban csak azoknak jelenthet segítséget, akik még rendelkeznek valamilyen tartalékkal, sok rászoruló azonban nem tudna élni ezzel a lehetőséggel.

A csőd és a csődeljárás fogalmával legtöbbször a vállalkozások kapcsán találkozhatunk. A csődvédelem során a cég átmenetileg elkerüli a felszámolást, és a rendelkezésre álló türelmi idő alatt egy a bíróság által kinevezett vagyonfelügyelő segítségével meg kell egyezni a hitelezőkkel a tartozások rendezéséről, és a vállalkozás kiadásainak racionalizálásáról. A magáncsőd lényegében egy hasonló eljárást jelent magánszemélyekre alkalmazva.

A magáncsőd az Egyesült Államokban már régóta bevett gyakorlat, Európában pedig 1984-ben, Dániában jelent meg először, amit később számos ország követett. Az, hogy pontosan mit értenek magáncsőd alatt, és hogy milyen konkrét intézkedéseket tartalmaz, országonként változik. Az eljárás legtöbbször a fizetési feltételek módosításával – például futamidő meghosszabbítása, esetleg a tartozás egy részének elengedése – jár annak érdekében, hogy a tartozás nagyobb eséllyel legyen behajtható. Az adós mellé kijelölnek egy pénzügyi biztost, akinek feladata, hogy kidolgozzon egy általában 5 évre szóló pénzügyi tervet a család számára, és felügyelje annak teljes költségvetését. Az adósnak minimalizálnia kell kiadásait, értékesítenie kell a biztos által kijelölt ingatlanait és ingóságait, és csak az alapvető létfenntartáshoz szükséges javakat tarthatja meg, minden egyéb bevételt a hiteltörlesztésre kell fordítania. Bár a feltételek nagyon szigorúak, a magáncsőd lényege, hogy az adósok az intézkedések hatására egyenesbe jöjjenek, és a csődvédelem lejárta után fizetni tudják törlesztésüket, vagy éppen tiszta lappal, immár adósságoktól megszabadulva folytathassák életüket.

Magyarországon több országgyűlési képviselő is kezdeményezte a magáncsőd intézményének bevezetését, és ezekhez kapcsolódóan többé-kevésbé kidolgozott tervezeteket is bemutattak. Az egyik alapján azok lennének jogosultak, akik legalább 500 ezer forintos hátralékkal rendelkeznek, vagy tartozásuk összege meghaladja a család háromhavi nettó jövedelmét. A viszonylag alacsony összegek azt mutatják, hogy a magáncsőd nem csak a devizahiteleseket segítené, sőt, valószínűleg nagyobb arányban lennének érintettek ebben a programban olyan családok, akik például közüzemi számlákkal, vagy egyéb hitelek törlesztésével vannak lemaradva.

Egy másik tervezet már úgy fogalmaz, hogy a jogosultság eléréséhez a család teljes vagyonát meghaladó tartozás lenne szükséges, így ez már inkább a lakáshiteleseket célozná meg. A javaslatok közös eleme, hogy a külföldi példát követve vagyonfelügyelőt jelölne ki a családok mellé, aki egyénre szabott pénzügyi programot alakítana ki a családok számára, amelynek célja a fizetőképesség helyreállítása a család költségvetés pontos meghatározásával. Az adós vagyontárgyainak egy részével előtörlesztene, majd havi bevételeiből tovább fizetné a megmaradó hitelt. Amennyiben az adós a teljes program ideje alatt együttműködik a felügyelettel illetve a hitelezővel, mentesülhetne a tartozás egy része alól.

Az, hogy Magyarországon hányan tudnának élni a magáncsőd lehetőségével, természetesen függ a jogosultság pontos szabályaitól, de ha csak a kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanok számát nézzük, akkor is százezres nagyságrendről beszélhetünk. Más kérdés, hogy vajon mennyien vállalnák a magáncsőddel járó, rendkívül szigorú feltételeket, amely akár a lakástulajdon feladásával is jelenthetik.

A programba elsősorban azok tudnának csatlakozni, akinek van értékesíthető vagyona illetve rendszeres jövedelme, amelyből át lehet csoportosítani a törlesztésre. Azok, akiknek nincs az adóssághoz viszonyítva számottevő vagyonuk vagy jövedelmük, nem tudják a feltételeket teljesíteni, így számukra a magáncsőd nem jelentene megoldást. Tavaly márciusban épp ez volt az egyik indok, ami miatt a Nemzetgazdasági Minisztérium nem támogatta  a magáncsőd bevezetését. Az akkori javaslatban az szerepel, hogy ennek az intézkedésnek csak akkor van értelme, ha az érintettek fizetőképessége a jövőben helyreáll, vagyis javul munkaerőpiaci pozíciója és nő a jövedelme. A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban viszonylag kicsi ennek az esélye, így legkorábban a gazdasági válságból való kilábalás után válhat ez reálissá. Ugyancsak ellenérvként jelent meg, hogy az intézkedés tovább rontaná a fizetési fegyelmet, mivel az adósok a tartozás elengedésére számítanának. Bár ebben lehet igazság, az 5 évig tartó szigorú költségvetés inkább a pénzügyi tudatosság megerősítésével járhat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.