Hogyan veheti el az állam az ingatlanunkat?

Az állami kisajátítás feltételeinek lazítását kezdeményezi egy előterjesztés, amelyről már a héten szavazhat az Országgyűlés. A módosítások értelmében akár az országgyűlési képviselők, közjogi méltóságok, és hivataluk elhelyezése érdekében is elveheti az állam a kiszemelt ingatlant. 

A fideszes György István által pénteken benyújtott előterjesztés értelmében már az állami vezetők és hivatalaik elhelyezése is elegendő indok lehet arra, hogy kisajátítsanak egy ingatlant. Bár sok helyen már rekvirálásról, a magántulajdon végéről írnak, de talán még nem ilyen súlyos a helyzet. A sajtóban sokan az elhíresült buszos beszélgetéssel és a Balettintézet épületével hozzák összefüggésbe a történteket, az viszont nem valószínű, hogy a képviselőket az Operával szembe költöztetnék. A Kossuth téri metrómegálló felett található, meglehetősen leromlott állapotú irodaház esetében viszont már felmerült ez a lehetőség, mégpedig a Parlament térségének megújítását célzó Steindl Imre Program keretében, ráadásul az irodaháznak meglehetősen összetettek a tulajdoni viszonyai.

Az államnak egyébként eddig is volt kisajátítási joga magántulajdonú ingatlanokra. Ez a kisajátításokra vonatkozó törvény szerint csak akkor történhet meg, ha közérdekű cél megvalósítása a fennálló tulajdoni viszonyok mellett nem lehetséges, a tulajdonosváltást nem tudják adásvétel útján megoldani, és ha „a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják”. A kisajátítónak kártalanítást kell fizetnie a tulajdonosnak, amelynek összege az ingatlan forgalmi értékével megegyezik. Ez legtöbbször készpénzben, de megegyezés szerint csereingatlan felajánlásával történhet.

A fenti közérdekű célok közé tartoznak például a honvédelem, vízvédelem, különböző infrastrukturális fejlesztések (vasút, autópályaépítés), vagy éppen bányászat. Ezek a célok is jól mutatják, hogy a kisajátítás elsősorban telkek, szántóföldek tulajdonosait érinthetik, és viszonylag ritkán kapcsolódnak épületekhez.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb figyelmet kapott kisajátítási ügye a Budapest-Székesfehérvár vasútvonal fejlesztéséhez kapcsolódott, ahol az épülő töltés keresztülhalad az egyik érdi óvoda udvarán. A Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. és a tulajdonos önkormányzat között évekig húzódott a vita a kártalanítás mértékéről, ami a projekt megvalósulását veszélyeztette. Ez egyben a többmilliárdos uniós támogatás visszafizetését is jelentette volna.

Ez a példa is mutatja, hogy sok esetben indokolt a kisajátítás, de annak valóban indokoltnak kell lennie, és természetesen a tulajdonossal maximálisan együttműködve kell megvalósulnia. A jelenlegi törvénymódosítással tehát nem az a baj, hogy kisajátít, hanem egyrészt az, hogy olyan indokkal teszi azt lehetővé, ami kevésbé tekinthető kiemelt közösségi célnak, másrészt pedig az, hogy olyan általános szabályozást eredményez, ami ha nem is szándékosan, de a későbbiekben lehetőséget teremt visszaélésre.

Persze vannak országok, ahol, nem teketóriáznak ennyit a megegyezés érdekében. Kínában például egyszerűen körbeépítették autópályával azt a lakást, amelyet nem akart otthagyni idős tulajdonosa. Mivel egy soksávos autópálya nem a legoptimálisabb lakóhely, így végül sikerült kiüríteni az ingatlant. Remélhetőleg azért a hazai gyakorlat nem ebbe az irányba fog elmozdulni.

Előző cikkünk: Így adózz az ingatlan után – Illeték lakásvásárlás után

További bejegyzések:
Így hűtsük lakásunkat
Jöhet az átfogó lakásfelújítási program. Négy év múlva…
Elszabaduló ingatlanárak Németországban
Máris döntés lesz a magáncsődről?
Irány a Balaton!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.