Aprók, életveszélyek

lakberendezés, bútor, járólap, gyerekbiztosA modern lakberendezés sokkal több veszélyt rejt magában a gyerekekre nézve, mint a hagyományosnak mondott. Kockázatmentesítésre fel!

Amíg az ember fiatal és szingli, előszeretettel lapozgatja a lakberendezési magazinokat, vagy böngészik a dizájner weboldalak és blogok között. Tomboló minimál, rideg természetesség, szigorú geometrikus formák, a gazdag yuppienak csorog a nyála. Nem így egy anyuka, aki 1 vagy 2 gyerek után már egy hétköznapi mosogatószivacsban is csak az életveszélyt látja. Megváltozik életünk, amikor beköltözik egy apróság is a lakásba, mégis nehezen szánjuk rá magunkat, hogy szakítsunk korábbi lakberendezési elveinkkel. Pedig idővel át kell adjuk a helyet a jövevénynek. Nem csak a birtokolt felületről kell lemondjunk a javára, hanem a biztonsága érdekében le kell mondjunk néhány látványos megoldásról is.

Nem is gondolnánk, de manapság az egyik legkomolyabb veszélyforrás egy kisgyereknek egy lakásban a tévékészülék. Nem csak az agyatlan gyerekműsorok és egészségtelen reklámok miatt, hanem mert a lapostévék térnyerésével dobogós helyre jött fel a háztartási balesetekben a felboruló készülék okozta – sajnos nem ritkán maradandó, vagy halálos – sérülés. Míg a kockatévék sokkal nehezebbek voltak, és súlyeloszlásuk jobbára veszélytelen, addig a lapos panelek a talpak ellenére is könnyen felboríthatók, leránthatók. Ráadásul egyre lejjebb kerülnek ezek a tévék, akár padlóra, kis szekrényre is helyezik őket gazdáik, így pedig egy kevés veszélyérzettel rendelkező kétéves is bármikor hozzáfér, nekitámaszkodik, rámászik, magára rántja. Ne spóroljunk a fali konzolon, vagy használjunk rögzítő hevedert. A ma már szinte általánosnak mondható házimozi rendszerek is további veszélyforrást jelentenek: minél magasabb talpon van egy hangfal, annál veszélyesebb. Hasonló kockázatot rejt magában minden nagyra nőtt cserepes virág, telefonasztalka, újságos állvány, fitneszgép, egyebek.

A bútorok a mai divat szerint egyre szögletesebbek, és egyre több a súlyos, kemény anyag, amilyen a fém, az üveg, vagy akár a beton. Noha a fa is kemény, mégis ugyanaz a forma fából sokkal kisebb sérülést okoz mint kőből vagy üvegből. Egyszerűen azért, mert a kővel ellentétben a fa valamennyire mégiscsak deformálódik, illetve amikor nekiesik egy kisgyerek, akkor testsúlyával odébb tudja lökni, ezzel is csökkentve a fizikai becsapódást. Egy beton étkezőasztal viszont nem mozdul egy tapodtat se. Akár akarjuk, akár nem, a borzasztóan ciki sarokvédőket ki kell raknunk, ha gyerekünk van. A pici öntapadós szivacskák viszont gyakorlatilag hatástalanok és inkább jelentenek kihívást egy gyereknek semmint védelmet. Érdemesebb a jól tapadó, vagy pánttal rögzíthető komolyabb műanyag felszereléseket választani, azoknak van valódi biztonságtechnikai hasznuk.

Sokat tehetünk a gyerekek védelmében, ha már beköltözéskor gondolunk rájuk: jól takarítható és esztétikus a kő- illetve csempe járólap, ugyanakkor minden „eltaknyolás” sokkal fájóbb emlék, mint parkettán vagy szőnyegpadlón. Nem beszélve arról, hogy a padlólapok jobban csúsznak: zoknival vagy ha vizes, biztos az esés. Ha pedig a közelben van egy fentebb említett kemény éles bútor, akkor többszörös sérülés is összejöhet.

Azzal csak félmegoldást végzünk, ha lerakunk a kőre néhány szőnyeget, azt érdemes kétoldalas ragasztóval, vagy csúszásgátló szilikonlappal rögzíteni, különben a szőnyegrojtokban esnek el a srácok.

Ahogy a konyhák összebútoroztak a nappalikkal, újabb veszélyforrás került a gyerekek keze ügyébe: a konyhaszigetek minden oldalról elérhetők, és vonzzák a mászni vágyókat. Ráadásul a látható láng nélkül izzó tűzhelyek kicsit sem elrettentőek, könnyebb is úgy felejteni őket. Mivel a reakcióideje a kicsiknek még nagyon rossz, és könnyen eluralkodik rajtuk a pánik, ezért arra sem számíthatunk, hogy ha meleg, akkor a gyerek majd elveszi onnan a kezét: egyszerűen nem érti mi történik, csak a fájdalmat érzi, és nem esik le neki, hogy ha elvenné a kezét arról a teljesen ártalmatlannak tűnő fekete lapról, akkor megszűnnének a gondjai. Hasonló a forgatókönyv a fürdéskor magára hagyott kisgyereknél, ha elbabrálja a melegvízcsapot: sokkal hamarabb kap sokkot, semmint elzárhatná, vagy kimászhatna. Érdemes tudni, hogy a fürdőszobai sarokszelepek, vagy akár az egykaros csapok esetében is van mód arra, hogy maximáljuk a melegvíz kiáramlását, így akkor is tudjuk kb 40-50 fokban korlátozni a csapból kiáramló víz hőmérsékletét, még akkor is ha a pazarló távfűtés miatt extrémforró a házban a melegvíz. Egy hétköznapi lakásban legfeljebb a konyhában van igény 50 foknál melegebb folyóvízre, mindenhol máshol ennél kevesebb is elég.

A modern építészet másik divatja az alacsony parapet magasság, néha a padlóig is leérnek az ablakok, könnyű csapkodni az üveget, odacsukni a kezecskénket, felmászni a párkányra és integetni az utcán közlekedőknek. Akármilyen furán hangzik: telepítsünk valami zajos, esetleg törékeny dolgot a párkányra, inkább annak csörömpölésére kapjuk fel a fejünket, semmint azt vegyük észre, hogy eltűnt a gyerek a lakásból, vagy hogy egy ripityára tört óriásablak szilánkjai között sírdogál.

A konnektorokba dugható műanyag védők ugyancsak jó szolgálatot tesznek, azonban fontos, hogy ezzel együtt is tudatosítsuk gyerekeinkben azt, hogy máshol nem feltétlenül van ilyen a konnektorban, és az áram veszélyes. Vannak speciálisan gyerekbiztos dugaljak is, ezek csak akkor nyílnak, ha megkezdjük egy szabályos konnektor bedugását. Érdemes továbbá életvédelmi relével is felszerelni a lakás hálózatát, hiszen nem csak a gyerekek, hanem az óvatlan apukák és anyukák is jó ha védik magukat áramütés lenne, például ügyetlenül kivitelezett izzócsere, vagy félálomban elkövetett kenyérpirító javításakor. Hiszen a mondás a szülőkre is igaz marad: mindenkiben rejtőzik egy gyerek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.