Ki látta a svájci frankot?

devizahitel, svájci frank, árfolyam, deviza, lakashitelVolt deviza a lakáshitelek mögött? Az elmúlt hetekben megszaporodtak az ezt a kérdést boncolgató megszólalások, cikkek, bejegyzések. Nagyon sok téves információ kering a sajtóban, sőt még szakemberek nyilatkozataiban is, ami sokszor félrevezető lehet a pénzügyekben kevésbé járatosak számára, és valószínűleg nem segít a probléma gyors és hatékony megoldásában. Az, hogy tényleg deviza volt a hitelek mögött, nagyon egyszerűen igazolható, és kis utánajárással az is megtudható, hogy milyen forrásból származott.

Mielőtt elmerülnénk a részletekben, nagyon fontos tisztázni: a devizahitel és a devizaalapú hitel korántsem ugyanaz. Előbbi esetében az igénylő eurót, svájci frankot vagy éppen japán jent kap kézhez, és a törlesztéskor is ezt kell visszafizetni. Ez elsősorban azoknak lehetett hasznos, akik jövedelmüket devizában kapták. Ha például egy soproni családapa Ausztriába ingázik naponta dolgozni, logikus döntés a jóval kedvezőbb kamatozású euróban eladósodni, mint forintban, a törlesztőit pedig közvetlenül a fizetéséből tudja visszafizetni, nincs átváltás, nincs árfolyamkockázat. Ez a konstrukció azonban nem terjedt el nagyon, mivel eleve kevés embert érintett volna.

A hazai lakáshitelek jelentős hányadát adó devizaalapú hitelek esetében egy kicsit más a helyzet, hiszen itt a hitelt felvevő nem kapott kézhez devizát, mivel az átváltás már bankon belül megtörtént, és lényegében a hitel összege és a törlesztőrészlet volt a deviza árfolyamához kötve. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy csak papíron volt ez az összeg deviza, valójában forinthitelről volt szó.

Ez a feltételezés azonban alapvetően téves. Azt, hogy a devizahitelek mögött volt deviza, vagy legalábbis valamilyen másik, devizaalapú konstrukció, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a devizahitelek – pontosabban a deviza alapú hitelek – kamatai jóval a forinthiteleké alatt voltak. Gondoljunk csak bele: éppen azért választották sokan ezt a terméket, mert a vele párhuzamosan kínált forinthitel túl drága volt. Az árkülönbség oka nagyrészt pedig a magyarországi és a svájci jegybank által meghatározott – tehát a bankoktól független – alapkamat eltérése.

Ha egy egyszerűbb példánál maradnánk, ez olyan, mintha egy zöldséges a kilónként százhúsz forintért vásárolt krumplit negyven forintért adná tovább vevőinek. Lássuk be, nem túl ésszerű megoldás. Ha tehát a hazai bankok valóban a drága forinthitelt kínálták volna a devizákhoz kötött alacsony kamattal, akkor nagyon gyorsan olyan veszteségeket könyveltek volna el, amelyet nem tudtak volna kezelni. A válasz tehát egyértelműen az, hogy igen, volt mögötte deviza. A kérdés így nem is az, hogy volt-e vagy sem, hanem inkább az, hogy honnan.

Természetesen a hitelt nem úgy kell elképzelni, hogy a bankok a páncélszekrényben álló euró és frankkötegeket adták át a lakásvásárlóknak. Ez az összeg egyrészt azokból a bankbetétekből származhat, amiket a magyar számlatulajdonosok euróban vagy svájci frankban tartottak a bankoknál, ennek aránya azonban elenyésző, hiszen míg 2012-ben a lakossági hiteleknek 59%-a volt devizaalapú, addig a lakossági betéteknél ez az arány csak 16% volt. Szerezhettek devizát a magyar bankok a külföldi anyacégektől is, azonban ennek a jelentősége sem számottevő. A devizaforrás legnagyobb része úgy jött létre, hogy a hazai bankok kölcsönszerződéseket – úgynevezett swapokat – kötöttek külföldi bankokkal, amelynek lényege az volt, hogy egy meghatározott időre devizát cseréltek: a magyar bank forintot nyújtott a svájcinak, az pedig cserébe frankot adott, amit továbbítani lehetett a devizahiteleseknek.

Kik nyertek a forint gyengülésén? Szinte senki. A hazai bankok nem, mivel ők is svájci frankot fizettek vissza a külföldi bankoknak illetve a betéteseknek, akik szintén nem nyertek, hiszen frankot adtak, frankot kaptak vissza, így az árfolyamváltozásból vajmi keveset érzékeltek. Rossz termék volt a devizalapú hitel? Olyan szempontból igen, hogy nagyon nagy kockázatot rejtett magában, és végül a lehető legrosszabb forgatókönyv valósult meg.

A bankok felelősek? Igen, abban, hogy ezt a kockázatot nem mérték fel kellőképpen, az ügyfeleket sem tájékoztatták megfelelően, sőt hagyták, hogy olyanok is éljenek az alacsony kamat adta lehetőséggel, akik jelentős, 20-30%-os forint gyengülés esetén fizetésképtelenné válnak. De ugyanúgy felelősek a hitelt felvevők is, akik szintén nem mérték fel kellőképpen a veszélyeket, és néha talán erejükön felül vágtak bele a hitelfelvételbe. És természetesen felelős az állam, aki megfelelő szabályozással, szigorúbb felügyelettel talán jobban kordában tudta volna tartani a devizaalapú hitelek tömeges elterjedését, illetve a törlesztőrészletek megemelkedését. Az azonban ma már talán mellékes is, hogy kik a felelősek a kialakult helyzetért. Most a feladat az lenne, hogy minél hamarabb olyan megoldást találjunk a problémákra, ami valóban segít a bajbajutottakon, ugyanakkor a pénzügyi stabilitást sem veszélyezteti, hiszen végső soron jól működő gazdaságra és új munkahelyekre lenne szükségünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.