Vegyünk, vagy béreljünk?

Gyakori kérdés, mi magunk is többször foglalkoztunk már ezzel, de érdemes újra elővenni, ha változnak a körülmények. Látni fogjuk, nincsen az örök kérdésre pontos, határozott válasz, hiszen minden a paraméterektől függ, de azt be tudjuk mutatni, hogy most inkább a vásárlás előnyei kezdenek kidomborodni. A trend mindenképpen megállapítható!

Valójában olyan sok a tényező, hogy szinte lehetetlen dönteni. Más a helyzet, ha már megvan a pénzünk, vagy ha még nincsen meg. Előbbinél a döntés úgy merül fel, hogy elköltsük lakásra meglevő pénzünket, vagy béreljünk és fektessük be a pénzt. Utóbbinál úgy, hogy vegyünk-e fel hitelt, vagy béreljünk lakást és próbáljunk kuporgatni?Minden számít, hogyan lehet a pénzt befektetni, milyenek a lakáshitel-kamatok, milyen a bérleti piac, milyen az adásvételi piac, ki van jobb helyzetben éppen, bérlő, vagy bérbeadó, vevő, vagy eladó. Sok-sok egyedileg is izgalmas kérdés, de mégis mintha most éppen abba az irányba menne a világ, hogy elsősorban a kamatok csökkenése miatt a vásárlás javítana pozícióján a bérléssel szemben.

Van azután egy csomó szoft, részben pénzügyi, részben nem is pénzügyi szempont. Mit szeretünk jobban, a mobilitást, vagyis azt, hogy könnyen szedhetjük a sátorfánkat, változatos helyeken élhetünk, vagy a stabilitást, a tulajdont? Mintha a magyar ember alapvetően szeretne saját lakásban lakni, kiugró arányban lakunk saját ingatlanban és általában, főleg az idősebb generáció szent rémülettel tekint azokra a fiatalokra, aki úgy lakik bérelt lakásban (és „dobja ki a pénzét” bérlésre), hogy lenne fedezete a vásárlásra.

Ez valójában egyáltalán nem ördögtől való elképzelés, de most tényleg megkérdőjelezhető a racionalitása. Hiszen, ha a 70 négyzetméteres lakásra megvan a 20 millió forintunk, és a tulajdonosa el is adja nekünk, de akár hajlandó 100 ezer forintért bérbe is adni, akkor el lehet kezdeni számolgatni. Ne valami csodás szuperbefektetés remélt hozamaiból, hanem a mindenki által elérhető banki, állampapírpiaci befektetésekből induljunk ki.

5 százalékra be tudjuk fektetni a pénzünket és a kamatadótól is mentesíteni tudjuk magunkat – ezt elfogadhatjuk kiindulási pontként. Ha a 20 millió forintunkat nem költjük el lakásra, hanem betesszük évi 5 százalékkal a bankba, akkor kapunk ugyan egymillió forint kamatot év végén, de 1,2 milliót elköltöttünk a lakbérre. Ez bizony nem jó üzlet, hiszen azért arra csak nem kell gondolni, hogy a 20 milliós lakás veszít az értékéből az év során. Már akkor is jobb üzlet a vásárlás, ha csak nominálisan stagnáló értéken marad a lakás, vagyis egy év múlva is 20 milliót ér.

Egy éve még 8 százalék volt az állampapírpiaci, vagy a banki kamat, akkor még sokkal nyitottabb volt a fenti kérdés, ezért lehet azt mondani, hogy a vásárlás most előnyösebbé vált, mint a bérlés. Ez azonban csak a trend irányát mutatja, kategorikusan természetesen nem mondható ki, hogy a vásárlás mindig jobb, mint a bérlés, hiszen a példa minden paraméterét megváltoztathatjuk, például a gáláns bérbeadó 50 ezerért is adhatja a lakást, máris más a matek.

A lényeg, a mérlegelés egyik oldalán mindig a lakás értéknövekedése és a megtakarított bérleti díj áll, a másik oldalon a pénzügyi befektetés hozama és az előbbi példában nem kezelt amortizáció megtakarítása (vagyis a lakás állag-javítására a tulajdonosa által fordítandó összeg).

A pontos matekben azért megjelenhet a vásárlás illetéke is! De ha igazán őszinték szeretnénk lenni, ezt az egész kérdést még így is nehéz számokká konvertálni. Van, akinek fontos, megnyugvást jelent a saját lakás. Mást az tesz nyugodtabbá, ha tudja, hogy van a bankban pénze, vagy éppen az, ha nem terheli a lakásbirtoklással járó felelősség, nem kell kiállnia a lakógyűlések borzalmait, csak elegánsan elillanhat két doboz sörrel a lépcsőházban már két és fél órája ordibáló tulajdonosok között a bérleményébe.

Hogy mennyire szubjektív ez az egész, arra álljon itt egy gondolat-kísérlet. Ha jobb üzlet venni, mint bérelni és pénzügyi megtakarításokat realizálni, akkor mégis miért van az, hogy még a vagyonosabb emberek is voltaképpen csak a saját lakhatásuk kapcsán szembesülnek a kérdéssel. Hiszen adekvát kérdés lenne egy százmillió forintos vagyonnal bíró ember előtt, hogy a saját lakás megvétele után mit tegyen a második, harmadik, negyedik, ötödik húszmillió forinttal.

Azokért is vegyen egy-egy lakást és azt adja bérbe, vagy azt már a bankban tartsa? Ugyanúgy végig lehetne szánkázni a matekon, de ezt a számolgatást legtöbbünk csak egy saját lakás esetében végzi el! A devizahitelek ügyében naponta előjön valamilyen dráma, vagy tervezett kormányzati intézkedés. Egy valamit biztosan állíthatunk, devizahitelt felvenni azért, hogy lakásokat adhassunk ki bérbe – nos, ez kevéssé volt sikeres elképzelés az elmúlt évtized viszonylatában!

Végül még egy igen szubjektív szempont. Mindenki azt hallja, természetesen jogosan, hogy milyen szuperhasznos az életen átívelő öngondoskodás és előtakarékosság. Igen, így van. Ám a vegyél, vagy bérelj kérdés úgy is felvethető, hogy gürizz és vegyél, vagy bérelj és élj. Vagyis, bár pénzügyi racionalitása nincs, de boldogság-maximalizáló ésszerűség abban is lehet, ha valaki 20-as, 30-as éveiben fogyaszt, utazik, sportol, szórakozik, vagyis magasabb fogyasztási szintet és kisebb megtakarítási szintet rögzít. Voltaképpen azt mondja, hogy a minél hamarabb összetúlórázott saját lakásnál neki jobban megéri az elnyújtottabb megtakarítás. Persze a jóhoz könnyű hozzászokni, aki pedig nagyon megtanul élni, annak nem is lesz olyan egyszerű átállni a felelős felhalmozásra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.