Új élet külföldön? Mi lesz a lakással?

migráció, lakásbérlés, kiadas, eladásFogy a magyar! Nem is annyira lélekszámban, hanem a Magyarországon tartózkodók mennyiségét tekintve. Egyre több fiatal, sőt, akár idősebb is a külföldi munkavállalás mellett dönt. Természetesen az elvándorlásnak is vannak ingatlanpiaci következményei. A költözőnek el kell döntenie, hogy mit kezd hátrahagyott lakásával, és az új országban is a biztos lakóhely megszerzése az egyik legelső kihívás amivel meg kell küzdeni.

„Külföldi tartózkodásunk idejére kiadnánk, vagy megfelelő ajánlat esetén eladnánk…” – egyre több ilyen hirdetést, vagy Facebook üzenetet találunk manapság. A szebb – vagy akár csak élhetőbb – jövő reményében ideiglenesen, vagy véglegesen külföldre távozók lassan elérhetnek egy olyan mértéket, ahol már ingatlanpiaci hatása is van az így keletkező kínálatnak. Az egyébként is alacsony keresleti és fizetőképességi viszonyok között ez a plusz 10 vagy 100 ezer ingatlan sokkal nehezebben szívódik fel a piacon. Persze különböző szegmentumokra tagolható az így keletkező kínálat.

Kiadó ingatlanok
Akik csak ideiglenesen mennek, és családjuk révén tudják kontrollálni hátrahagyott értékeiket, azok általában nem adják el addigi ingatlanjukat. Ennek néha az is az oka, hogy kiadásból egy stabil bevételt remélnek, amivel egy havi indulótőke rendelkezésükre állhat külföldön, illetve a másik ok sokszor az, hogy ha eladnák, akkor a hitel törlesztése felemésztené a bevételeket, vagy sok esetben annál is rosszabbul járnának. A lakásokhoz hasonlóan a házakra is az áll, hogy tulajdonosaik kötődnek hozzájuk, nem akarják végérvényesen elszakítani gyökereiket, illetve anyagi megfontolásokból az eladás helyett a kiadást választják.

Eladó ingatlanok
Ez a kategória nagyon polarizált. Vagy alacsony értékű, kevéssé forgalomképes lakásokat és házakat jelent, amelyeknek tulajdonosai mindenüket megpróbálják pénzzé tenni, hogy legalább valamicske tartalékot képezzenek a nagy ugráshoz a semmibe, vagy pedig olyan tehermentes, jó állapotú, minőségi ingatlanok ezek, melyek tulajdonosai inkább elvi megfontolásból hagyják el az országot: konvertálható tudásuk van, magasan kvalifikáltak, vagy éppen a hazai vállalkozási viszonyok elől menekülnek. Persze ők is csak diszkonttal tudják hirtelen eladni a lakásukat vagy házukat, de helyzetük sokkal kevésbé reménytelen, mint az előbbi köré.

Az sem mindegy, hogy miként konvertálható eddigi életünk színtere a befogadó államban ingatlanná. 10 kedvelt célország ingatlanpiacáról gyűjtöttünk trendeket. Sajnos nagy általánosságban az állapítható meg, hogy egy magyar ház vagy lakás árából szinte képtelenség hasonló minőségű és méretű ingatlant venni, sokkal nagyobb az esély, hogy bérelni fogunk. Erre mindenkinek fel kell készülnie, de egyáltalán nem fog kiríni ezzel az ember a sorból, hiszen köztudott, hogy a saját tulajdonú ingatlanok aránya a világ legtöbb országában kisebb, mint Magyarországon. Bérelni nem szégyen, ráadásul mobilisabbak is lehetünk általa.

A kedvelt országok persze nem csak a magyarok számára vonzók, hanem sok mindenki másnak is. Ezáltal ezekben az országokban a válság ellenére is inkább növekvő, de semmiképpen sem csökkenő árszínvonalakat láthatunk.

A szomszédos Ausztriát szinte hidegen hagyta a válság, legalábbis annak ingatlanpiaciértelmében. Bécsben és környékén 14-21 euró a négyzetméterenkénti bérleti díj, más nagyvárosokban 13 euró alá is mehetünk. Ha a vásárlást fontolgatjuk, akkor Bécsben 8-13 ezer euró a négyzetméterenkénti ár, míg máshol 4-6 ezer euróért is kaphatunk egy négyzetmétert. Közel hasonló Svájc esete is, nyilván nincs aggódnivalójuk a frankhitelek miat.

Ausztrália esetében a vásárláshoz 8-13 ezer ausztrál dollárt kell számolni nagyváros esetén, míg bérelni 36-42 dollárért lehet. Az Egyesült Államok ingatlanpiacára sokkal nagyobb hatást gyakorolt a hitelpiaci összeomlás, ráadásul sokkal kevésbé volt módja az államnak gondoskodni polgárairól. A kilakoltatások mindennaposak, az alsó-középosztály menekül a korábban hitellel terhelt ingatlanokból. Ettől még egy átlagmagyarnak nem feltétlen lesznek ezek elérhetők, viszont pont azokért a bérelhető lakásokért folyik nagy csata, ahova az egykor tulajdonnal büszkélkedő amerikaiak is keresletként jelenhetnek meg. Ugyanakkor ha itt mégis meg tudjuk vetni a lábunkat, akkor a mai előrejelzések szerint hamarosan talpraálló árakkal a vagyonunkat is növelni tudjuk.

Kanada érdekes módon inkább hasonlítható Ausztráliához, mint a vele egy kontinensen található USA-hoz. Kiegyensúlyozottabb, és reálértelemben is növekvő szektorárak jellemzik, bár természetesen 2009 nyomott hagyott itt is. Egyes keleti parti nagyvárosok azonban kezdenek felkapottak lenni, míg a szokásos célpontoknál (Toronto, Vancouver, Montreal) áresés figyelhető meg.

Az Egyesült Királyság mindig is a világ egyik legfelkapottabb célországa volt, a londoni 15 ezer font egy négyzetméterért elérhetetlen régió egy rossz sorsa elől menekülő magyarnak. Ez több mint tízszeres szorzó a hazai belvárosi viszonyokhoz képest. A kis lakások bérleti piaca viszont zsugorodni látszik, ugyanakkor az élhetőbb méretű kégliknél éppen fordítva, emelkedő tendencia figyelhető meg. Természetesen a legtöbb bevándorló nem is feltétlenül Londonban „kezd”, hanem Birmingham, Liverpool, Dover, Manchester, Leeds a kedvelt célpontok, sokkal szerényebb költségekkel.

A szomszédos Írországot csúnyán megviselte a válság, ennek megfelelően az ingatlanárak is itt estek leginkább az összeállításunkban szereplő országok közül. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy csak az menjen Írországba, akinek fix helye van már: a tomboló munkanélküliség idején nem biztos, hogy pont egy bevándorlónak terem meló.

Hasonló ingatlanpiaci boom kipukkadásán van túl Észtország, ugyanakkor itt már megtörtént a talpraállás is. 2000 euróért már nagyvárosban vásárolható négyzetméter, ez kompromisszum árán egy elérhető alternatíva a magyaroknak.
Ennél sokkal tompítottabb mértékben, de hasonló forgatókönyv zajlott le Hollandiában is: a 2008-ban megtorpant árak, még mindig csökkennek, de már látni az alagút végét.

Németországban megfagytak az árak, a németek mentalitása az ingatlanpiacon is megérződik: mindaddig, amíg nincsenek ezer százalékig meggyőződve arról, hogy sorsuk jobbra fordul, nem mernek nyújtózkodni. Ennek megfelelően nem jellemzőek a nagy kilengések, hiszen nem volt túlköltekezés, nem volt igazán összezuhanás, ráadásul a bevándorlók mindig ki tudták egyensúlyozni a belső kereslet csökkenését.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.