Nyolc tipp költözéskor, amivel elkerülheted a kiborulást!

költözés, doboz, IKEA, lakás, bútorA nyár a költözések szezonja, legalábbis erre következtethet az, aki naponta harcol a szupermarket banános dobozaiért a többi versenyzővel. De erre utal az is, hogy lehetetlen ráérő költöztetőt vagy rakodót találnia annak, aki későn ébred rá, hogy bár a havertől kölcsön kapja a kisteherautót, ám ahhoz nem jár automatikusan pakoló ember is. Néhány tipp tehát biztos elkel azoknak, akik a mai magyar viszonyok között még a nagy hadművelet előtt állnak.

 1. Ésszel dobozolj!

A holmik elcsomagolását egy többtagú családnak egy hónappal előbb érdemes elkezdenie, de a szingliknek is legalább egy hetet érdemes erre szánni. Ruhaneműt inkább könnyű zsákokba tegyük, de a törülközőt és a konyharuhát használjuk bátran az üveg és kerámiatárgyak bebugyolálására. Ezzel spórolhatunk némi pukkancsfóliát, amely ugyan nem kerül horribilis összegbe (1500 forint öt méter) de az üvegpoharak eszik. Ha érzékenyek vagyunk a nyomdafestéket nem tűrő szavakra, jobb, ha a könyveket minél kisebb dobozokba tesszük, és a rakodóra bízzuk, hogy hány dobozzal indul el a lépcsőkön a teherautóig. Egy könyvekkel megrakott – szemre nem is túl nagy doboz – ugyanis könnyen ólomnyi terhet jelenthet.

2.    Az alkoholos filc roppant fontos eszköz

A dobozok és egyéb csomagok jelölése legyen minél precízebb, ehhez a legalkalmasabb a mindenféle anyagon – még a ragasztószalagon is – jól fogó alkoholos filc. Jelöljük hova, melyik helyiségbe szánjuk az elpakolt holmit, sok időt megspórolhatunk a kicsomagolásnál. A törékeny holmit az ismert stilizált pohárral jelöljük, s érdemes minél látványosabb nyilakkal arra is utalni, hogyan kell a dobozt állítani. Ugyanakkor készüljünk fel arra is, hogy bármennyire egyértelműnek is gondoljuk a jelnyelvet, a rakodó leginkább abból a hangos jajveszékelésből ért, amely a rosszul tartott dobozok láttán hagyja el szánkat.

3. Szelektálj!

Minél több évet tölt el az ember egy lakásban annál több haszontalan holmi halmozódik fel, amire csak egy költözésnél jön rá. A szelektálás tehát az egyik legtöbb időt igénylő munka, mégis érdemes még a régi lakás elhagyása előtt elvégezni, s nem mindent átvinni az új otthonba, azzal a felkiáltással, hogy majd lesz ott bőven időm a válogatásra. Egyrészt kevesebb holmit kell átcuccolni, másrészt a kipakolás után úgy is napokig mozdulni sem tud az ember az izomláztól, nemhogy még nekilásson szelektálni. A szelektív hulladékgyűjtőkbe vihető a felesleges papír és üveg. A régi megunt paplanokat, itt-ott molyrágta gyapjútakarókat örömmel fogadják az állatmenhelyek, az a ruhanemű, cipő pedig, amelyiket a rokongyerekek már nem tudnak hasznosítani, mehet a hipermarketek előtti vöröskeresztes ruhagyűjtő konténerekbe. Sokan nem tudják, de egyes nagy elektronikai áruházakban – a Média Markt például ezek közé tartozik – többnyire le lehet adni a vevőszolgálaton az elromlott használhatatlan elektronikai cikkeket, tévéket, rossz számítógépeket, tönkrement és a sufniban tárolt porszívót. Néhol fellelhető egyébként elektronikai hulladékot gyűjtő konténer is.

4. A játékok csomagolásának idejére a gyerekeket vigye moziba a nagyi!

A játékok pakolásánál jobb közös nagyszülő-gyermek programot szervezni, hacsak nincsenek kötélből a szülők idegei.  A  fiók mélyéről,  ládák aljáról előkerülő 4-5 éve nem látott játékokat ugyanis  gyakran „hű ezt mennyire szerettem”, „ jaj erre már nem is emlékeztem” felkiáltások közepette veszik újra birtokba a csemeték, ami azután  órákkal késlelteti a játékok dobozba kerülését. Arról nem is beszélve, hogy szinte lehetetlenség rábeszélni őket arra, hogy az évekig elő sem vett plüss tigris, jegesmedve, patkány adománycsomagba végezze ahelyett, hogy tovább szaporítaná az új lakásba költöző, már kinőtt játékokat.

5. Hidd el, hogy az IKEA bútor nem szeret költözködni!

Amekkora örömmel vettük meg annak idején a megvásárolható és kellemes dizájnú IKEA bútorok, akkora bosszúságot okozhat költözésnél, ha nem mérjük fel, milyen hátrányt okoznak most a vásárláskori előnyök.  Jobb, ha külön programpontként megtervezzük, hogy milyen formában kerüljenek át a másik lakásba, ha ragaszkodunk hozzájuk.  Van, amikor éppen szét kell újra szedni elemeire a bútort, mert a vékony hátsó borító például nem bírja ki a zötykölődést a teherautóban, de van, amikor inkább az egyben tartás a megoldás. A döntést néha jobb, ha az ismerős asztalosra bízzuk, ami azért is praktikus, mert rögtön van egy szakember kéznél, ha az érvek a szétszerelés mellett szólnak.  Egy 100-200 ezer forint között gardrób például mindenképpen megérdemel ennyi törődést.

6. A költözési útvonalat előre gondoljuk át!

A költözés alapja, hogy hol visszük ki a testesebb bútorokat. Sokan nem foglalkoznak ezzel, mondván, ha egyszer bekerültek a lakásba, ugyanazon az úton el is tudják azt hagyni (most nem a lapra szerelt IKEA bútorokra gondolunk). Ám éppen itt a bökkenő. Nem kizárt ugyanis, hogy a teraszajtón,  vagy annak idején ablakon keresztül beköltöző bútort már lehetetlen kivinni ugyanazon a módon, mert időközben a volt kétszárnyú ablakot egy energiatudatos beruházással kicseréltük háromszárnyúra, amelynek a nyílásán aligha lehet átpréselni a komódot. A többemeletes, lift nélküli lakásokban sokat segíthetne a nyugati világban jól ismert – a ház falához kívülről támasztható – villanyhajtású bútorlift, de egy ilyen szerkentyűt nem lehet nálunk bármelyik költözető cégnél leakasztani. Az új lakást sem érdemes az utolsón szögig befejezni a költözés előtt. A drága lámpatesteket, búrákat például ne szereljük fel a költözés szempontjából legforgalmasabbnak számító előszobákba, lépcsőházakba, hagyjuk későbbre az efféle csinosítást.

7. A legrövidebb pakolásai út néha extra százezrekbe kerülhet

A kocsibeálló sok háznál sóderbe döngölt díszburkolatból van, személygépkocsik súlyára kalibrálva, tehát nemigen bírnak el több tonnás költöztető járműveket. Bölcsebb tehát, ha megálljt parancsolunk a bejárathoz minél közelebb igyekvő teherautósofőrnek, s csak a kerítéskapuig engedjük, még ha morgolódnak is kollégái a több méterrel meghosszabbodott cipekedési útvonal miatt. Az a plusz idő, amit emiatt kifizetünk biztos jóval kevesebb lesz, mint egy díszburkolat felszedése és újbóli lerakása, amely területtől függően akár több tíz- vagy százezer forintos munka is lehet.

8. Higgyük el, hogy a költöztető nem mindig a vesztünket akarja

Nem merénylet, ha a nyári nagy melegben a megbízott – s előtte lehetőség szerint leinformált – cég pirkadatkor kezdene. A hét óra szinte normálisnak számít, van, aki akár még korábbi időpontot sem tart szentségtörésnek. Attól pedig végképp nem kell megijedni, ha a cég a költöztetendő holmik mennyiségét látva rögtön két kocsit ajánl. Mert bár így dupla órabért fizetünk majd, de a két kocsihoz dupla annyi rakodómunkás is jár, így egy teherautó telepakolása jóval gyorsabban megy. Ezen túl a városi forgalomban egyáltalán nem mindegy, hogy egy fordulóval kerülhet át minden az új lakásba vagy kétszer, netán háromszor kell fordulni. Az utazgatással eltöltött idő alatt is ketyeg ugyanis az órabér, miközben ez az új lakásba költöző számára ez lényegében holt idő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.