Nem kell a házam senkinek… mit tegyek?

Mindannyian ismerünk legalább egy embert, aki ugyan évek óta árulja lakását, vagy házát, de még nem talált vevőt. Csak erre alapozva hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy „áll az ingatlanpiac”. Sokszor csak egy kicsin múlik, persze nem mindig magától értetődő, hogy mi ez a kis dolog.

Az ingatlanosok azt szokták mondani, hogy ha 3 hónap után sincs komoly érdeklődő egy ingatlanra, akkor érdemes alaposan felülvizsgálni a feltételeket. Nézzük mi mindenen csúszhatunk el?

Kezdjük a legtriviálisabbal: ha például azt tapasztaljuk, hogy egyáltalán senki fel sem hív minket, vagy aki hív, az végül nem jön el. Előfordulhat, hogy elírtuk a hirdetésben a telefonszámunkat, egy nullával többet ütöttünk be irányárnak, vagy nem sikerült helyesen feltölteni a képet a lakásról, esetleg rosszul adjuk meg a házszámot, vagy a GPS-ek nem ismerik a környéket, és minden autóst egy lépcsővel elválasztott utca tőlünk távolabb eső végére irányít – ez Budán egyáltalán nem ritka.

Az olvasó most persze arra gondol, hogy ez pont olyan értékes tanács, mint mikor a számítógépes rendszergazda azt javasolja, hogy kapcsoljuk ki/be a gépet, vagy hülyének néz minket, és ellenőrizteti velünk, hogy be van-e dugva. De emlékezzünk: biztos mindenki életében volt legalább egy alkalom, mikor tényleg ezen múlott…

Egy fokkal komolyabb probléma lehet, ha valami már elsőre elriasztja az érdeklődőket, és bár felbukkannak, végig is járják a lakóteret, de pár felszínes kérdés után lelépnek. Ha rendre ilyenekbe futunk bele, akkor érdemes őszintén megkérdezni tőlük, hogy mi riasztotta el őket. Vagy járjunk saját környékünkön úgy, mintha vadidegenek lennénk, hátha szemet szúr az, amit egyébként megszoktunk. Lehet ez egy gyanúsan büdös csatornafedél a ház előtt, rendszeresen koradélután sétáltatott 5 db harcikutya morcos gazdával, hangos zene és veszekedés a lépcsőházból, vagy egy végetérni nem akaró felújítási, esetleg lomtalanítás az utca végén. Nehéz ezeken változtatni, de ha már ismerjük a ránk leselkedő hátráltató tényezőket, akkor tudunk cselezni az időzítéssel, vagy bejelenthetjük valami hatóságnál.

A külsőségek mellett számítanak bizonyos jogi, pénzügyi paraméterek is. Sokan ódzkodnak az osztatlan közös tulajdontól, a bejegyzett szolgalmi jogoktól, az alaposabbak a társasházi alapító szerződést is látni akarják, és nem utolsósorban a hitellel való terhelés, és annak lerendezhetősége is hátráltató tényező lehet. Ezekre készüljünk fel, látszódjon rajtunk, hogy flexibilis, megoldásra törekvő partnerei leszünk a vevőnek. Ha megtetszik neki a lakás, akkor a problémák ellenére is meg fogja venni, de erre azért ne alapozzunk, ne feszítsük túl a húrt már jó előre.

Érdemes elgondolkodni az áron is. Sok vidéki ház tulajdonosa panaszkodik arra, hogy évek óta árulja a házat, eközben már többször is csökkentette a célárat,és mégsem viszi senki, pedig ebből az árból már nem hajlandó engedni. Jó eséllyel mindig éppen csak 5 százalékkal volt drágább a piaci realitásnál, vagy a lakás saját állagához mérten volt mindig picit túlértékelve, a folyamatos árcsökkentés ellenére. Alapszabály, hogy autó és ház eladásánál gondolkodjunk távlatokban, és a felmerülő köztes költségeket és a szükséges energiaráfordítást vegyük számba. Érdemes-e tízéves Opel Astránkat a használtautó.hu kategóriájában egyik legdrágábbjaként hónapokon át mutogatni fűnek fának, hagyni, hogy mindenki kipróbálja, sok-sok órát áldozni a megbeszélt találkákra, csak azért, mert nem voltunk hajlandóak a legelején 50ezer forinttal alámenni a többieknek, és nagyvonalúan átlépni életünk egy következő szakaszába. Lakásnál hasonló a helyzet: ha már döntöttünk, hogy költözünk, más életet szeretnénk, akkor érdemes feltartani magunkat terveink megvalósításában, ahelyett, hogy vennénk egy nagy levegőt, és szembenéznénk a realitásokkal? Ez nem azt jelenti, hogy az ingatlanos által javasolt szemérmetlenül alacsony árat kell feltétlenül elfogadni, mert ők a forgalomban érdekeltek. Annál egy kicsit valóban lehet drágábbra tartani a lakást, de vágyálmokat sem szabad kergetni.

Sokakat megzavar, hogy abból indulnak ki, hogy mennyiért láttak hasonló ingatlant. Ez megtévesztő lehet, hiszen az, hogy más mennyire tartja, az nem mond el semmit arról, hogy valójában mennyiért születnek adásvételek! Erről inkább környékbeliektől, vagy ingatlanostól érdeklődjünk. Érdemes megnézni azt is, hogy más mióta árulja azon az áron, amit a neten látunk: biztosak lehetünk benne, hogy annál kb 5-10százalékkal alacsonyabb ajánlatokra már igent mondott volna, de ha azért sem ment el, és még mindig fent van a neten, akkor jó eséllyel nem kapott olyan ajánlatot. Ebből arra lehet következtetni, hogy a piaci realitás még az adott árnál 10 százalékkal olcsóbb szintnél is lejjebb lehet – már ha tényleg üzletet akarunk kötni.

Ha ingatlanosra bíztuk a háztűznézők lebonyolítását, és hónapokon át nem jár sikerrel, akkor érdemes egyiken másikon ellenőrzésképpen résztvenni: Helyes adatokat mond a műszaki tartalomról, a közös költségről, egyebekről? Meggyőzően mondja? Reagál a vevőjelöltek aggályaira? Tényleg potens látogatókat hoz? Ne bízzunk meg vakon a kedves hölgyek mosolyában, lehet, hogy hetekkel ezelőtt még kozmetikumot árult MLM rendszerben, a jó fellépés nem minden, ha összekeveri a szabályozható házközponti fűtést a távfűtéssel…

Végül ne felejtsük el a marketing legfontosabb alapelveit: minden kis tényező számíthat: ha túl élénkek a színek, vagy túl nagy a rendetlenség, vagy túl lehangoltak vagyunk, vagy rossz szögben süt a nap, vagy már elsüllyedt a neten a hirdetésünk, és még sok minden apróság számíthat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.