Menni vagy maradni?

Budapest, agglomeráció, fenntartási költség, keresletMegtört az agglomerációba kiköltözők lendülete, 2007 óta már többen jönnek vissza Budapestre. A motivációk között a változatlan infrastruktúra, a hosszú és drága menetidő, valamint az ingatlanok drágább fenntartása kiemelt helyen szerepel. A váltásnak azonban ára van. A válság és a visszaeső kereslet miatt a korábbiaknál jóval kevesebbet kapnak a tulajdonosok, így a majdani lakhely kiválasztásában is kompromisszumokra kényszerülnek.

Mostanra nem csak egy rövid fellángolásnak, hanem visszavonhatatlan ténynek bizonyul az, hogy Budapest ismét vonzóbb a fővárost körülvevő agglomerációval szemben. A rendszerváltást követően 16 éven át alapvetésnek számított, hogy többen költöznek ki a sok esetben falusias környezettel csábító kisebb településekre, míg ezzel szemben a Budapestet lakóhelyükéül választók száma mindig kevesebb volt. Ez a tendencia egészen 2007-ig tartott, amikor is első ízben fordult elő, hogy többen költöztek Budapestre, mint amennyien kiköltöztek a környező településekre. Abban az évben pontosan 70 332 fő költözött Budapestre, míg az agglomerációt választók száma „csupán” 67 501 fő volt. Onnantól kezdve mindig több volt a Budapestre vándorlók száma: 2008-ban 6 632, 2009-ben 10 681, 2010-ben már 14 842, míg 2011-ben 7 349 volt a különbség a beköltözők javára.

Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a Budapest körüli agglomeráció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kezdeti fellángolást sokaknál a beismerés fázisa követte, a visszaköltözést pedig több tényező is felgyorsította. A kezdetben még elfogadható, de idővel állandósuló és megszokhatatlan infrastrukturális hiányosságok, a nem megfelelő színvonalú és számú iskolák fejlesztésének elmaradása, a városba való hosszas bejutási idő, az ezzel párhuzamosan megnövekedett benzinköltség mind-mind olyan jellemzők, amely eleinte pár percekre, órákra, de utána hosszabb időre vezérelték a lakosok gondolatát a visszavágyódás irányába.

A korábban kiköltöző középosztálybeliek az érdeklődési körüknek megfelelően keresnék a szórakozási lehetőségeket – színházat, mozit, vendéglátó-ipari egységeket -, de ezekből igen szűk kínálatot találnak. Ezek mellett mindenkire hátrányosan hatott a családi házakkal járó növekvő fenntartási költség, amellyel a kiköltözés idejében még nemigen számolhattak.

A be-, illetve visszaköltözés sok esetben azonban nem egyszerű, és nem csak döntés kérdése. Mint látható, többen jönnének vissza Budapestre, így az agglomerációban lévő, jó minőségű, általában újonnan, a kiköltözők igényei szerint épült ingatlanokat nem könnyű eladni, mert a kereslet folyamatosan esik vissza irántuk, de természetesen az ingatlanpiaci válság is mély nyomot hagyott a szegmensen. Ha mégis sikerül az adásvétel, akkor az az elképzelt – és korábban reálisnak mondható – árnál 20-30 százalékkal olcsóbban köttetik meg, így a beköltözéskor is hátrányban vannak, az elképzeltnél kisebb házat vagy lakást vehetnek meg, vagy éppen nem azon a környéken kezdhetik újra a család életét. Ez persze a másik oldalnak, a kiköltözőknek éppen jó hír: most egy korábban elérhetetlen árú ingatlan már nem tűnik feltétlenül az álom kategóriájába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.