Egy műterem lakás sem fenékig tejfel

műteremlakás, loft, bérleti díjak, lakáscsere„Keresünk 4-6 szobás penthouse-t, loft- vagy műteremlakást” – tette közzé idén az egyik német ingatlanközvetítő portálon egy anyagilag saját bevallásuk szerint jól eleresztett pár, amely így szerette volna megtalálni álmai lakását Frankfurtban. Erős a gyanú azonban, hogy a legdivatosabb – nyálcsorgatásra alkalmas – lakástípusokra szóló hirdetést némi sznobizmus is fűthette, hiszen például a műteremlakások egyik fontos ismérve a nagy egybenyíló tér. A lakást kereső pár által óhajtott 95-150 négyzetméteres lakóterületen például egy igazi műteremlakásban aligha alakítanak ki 2 szobánál többet. A nagy terekre többek között azért van szükség, hogy művüket akár néhány méter távolságból is mustrálhassák, körbe járhassák alkotóik, lett légyen szó szobrászról, festőről, vagy grafikusról. A munkához kellő természetes megvilágítás, benapozás is alapvető egy műteremlakásnál, amit nagy üvegfelületek és több méteres belmagasság biztosít.

Természetesen a divatos lakástípus és a nyomában egyre jobban felkapaszkodó bérleti díjak vagy ingatlanárak hatására már születnek engedmények. Nyugati ingatlanközvetítő portálokon jó pár luxusingatlant hirdetnek műteremlakásként, holott igazából csak a szokványosnál világosabb, jó fekvésű tágas lakásokról van szó. Átverés-gyanús hirdetéseket persze Budapesten is lelni, olyat, amelynél az átlagnál magasabb bérleti díj reményében egy belvárosi, szokványos, bár valóban napos lakást műteremlakásként próbálnak elsózni, holott abban aligha alkotna bárki is. Egy valódi műterem-lakásnál igenis számít a méret, s legtöbbször nem az az érdekes, hogy mit látni kifelé, hanem, hogy mennyit lehet látni benn, azaz milyen a bevilágítás.

A sors iróniája, hogy az igazi műteremlakások a benn lakók számára nem is mindig annyira vonzóak, mint azt a nagyvonalú terek és a fényözön láttán a lakásba lépők gondolnák. Még a válság előtt készült több riport is a műteremlakások művész-bérlőiről, akikből csak úgy áradt a panasz, hiába laktak irigylésre méltó körülmények között.

A problémákat a lakások egyre növekvő bére és fűtési költsége okozta, amivel nem mindig tartott lépést az ott lakó művészek jövedelme. Egy grafikus például 2008 áprilisában arról panaszkodott, hogy bérelt műteremlakása jó üzletnek indult, de beköltözését követő 23 év múltán már inkább csapdában érzi magát, mivel egyre nehezebben teremti elő a 160 négyzetméteres lakás havi 100 ezer forint körüli rezsijét.  Vajon hol tarthat ma ennek a lakásnak a fűtésszámlája?  Minden bizonnyal további súlyos ezresekkel nőtt. A bérleményből legfeljebb kiköltözni lehetne, de az, aki már rengeteget ráköltött ezekre a bérleményekre, aligha mond le róla könnyedén.

Bár csak nekem lenne ilyen problémám, mondhatná persze bárki a műterem-lakások képeit nézegetve, ám sokszor nem is gondolnak arra, hogy ezeknek a luxust idéző lakásoknak másféle hátulütőjük is lehet.  Mészöly Miklós és Polcz Alaine, a neves író-pszichológus házaspár valamikor a 80-as években meghirdette a budai, Városmajor utcai műteremlakását. Az okokat csak találgatni lehet, de árulkodó, hogy a neves író a hirdetésükre jelentkező fiatal párnak úgy jellemezte a 100 négyzetméternél is nagyobb, többméteres belmagasságú otthont, mint elsősorban egy agglegénynek való, „egyemberes” lakást.  Talán éppen ezen a megjegyzésen múlt, hogy annak idején a lakáscsere elmaradt, s a művészházaspár haláláig abban élt.  A lakást kereső, s éppen gyermeket váró fiatalok ugyanis bármennyire is tetszett nekik a rendkívüli hangulatú műteremlakás, végül úgy döntöttek célszerűbb egy intimebb otthont választaniuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.