Az úszóházak a jövő ingatlanai?

lakóhajó, úszóház, hanzaváros, dunaparti ingatlanok, NépszigetZavarta a dunaparti zaj az első kerület lakóit, mire a népet szolgáló önkormányzati vezetők azonnal meg is tiltották a szállodahajók kikötését. Azóta üres a part, s találgatni lehet, hogy meddig marad úgy. Talán csak addig, míg nem jön valaki, aki megígéri, hogy filccel borítja a német turisták cipőjének talpát. Még könnyebb lesz a dolga, ha nem lesz idegen a kerület kormányzói számára, s akkor végre visszatérhet az élet a normális medrébe. Az ugyanis aligha tartható normálisnak hogy a Duna két partjára épült városban ilyen döntések születhessenek.  Ahogy az sem  normális, hogy a felértékelődő dunaparti ingatlanok tulajdonosai – lásd luxus a víz mellett posztunkat – megakadályozhassák a Duna használatát.

El lehet képzelni, hogy ezzel a hozzáállással hol tartana most Amszterdam, Koppenhága, London vagy éppen Párizs, ahol az arra alkalmas partszakaszokon egymást érik a lakó- , vagy éppen szállodahajók. Az úszó lakás ott teljesen természetes, Párizsban egyenesen státusszimbólum. Ott egy folyóra telepített átlagos lakásért akár 200 ezer eurót is elkérnek, ez a csaknem 60 milliós ár pedig elég borsos, ha figyelembe vesszük a lakóhajóval járó kényelmetlenségeket is.

Szó ami szó, elég erős akarat kell ahhoz, hogy valaki a lába alatti szilárd talajt folyóvízre cserélje. A fűtés télen többnyire csak fával vagy árammal oldható meg, legfeljebb gázpalackot lehet még használni, a vizet tartályokban lehet tárolni, ezért érdemes nagyon takarékoskodni, a szennyvizet pedig ugyancsak a tartályok raktározzák, onnan aránylag gyakran – egy két- háromtagú család esetében kéthetente szippantani kell. S bár a lakóhajó nagy előnye, hogy az építéséhez nem kell először megvenni horribilis áron egy telket, hanem fel lehet húzni egy dokkban, majd motorral vagy vontatással a kikötőhelyre szállítani, cserébe azonban a rezsi része a kikötődíj és a vízfelület-bérlés.

A lakóhajók szaporodását nemcsak a helyi érdekeket a városé fölé helyező szűklátókörű vezetők akadályozzák, hanem az úszó lakások telepítésére alkalmas vízfelület hiánya is. A belvárosi szakaszon hajózásra használják az összeszűkített és emiatt ráadásul felgyorsult folyású partszakaszt, ezért kényelmes helyük a lakóhajóknak csak a nem hajózó Duna szakaszon, vagy még inkább a holtágakban vannak. Ilyen például a nevével ellentétben félsziget Népsziget Újpest felöli oldala, ahol több úszó ház található, de ezek többsége alacsony komfortfokozatú pecás tanya. A Margitszigettel szemben a pesti Duna parton ugyancsak van mutatóban egy-két úszó lakás, közöttük olyan is, ahol bérelni is lehet lakrészt. Egy 50-60 négyzetméteres lakóterület ára 200 ezer forint, jelezve, hogy a Belváros közelségét itt is legalább úgy mérik mint Párizsban.

Budapesttel ellentétben Európa több városában éppen mostanában tekintik át, a helyi vezetők támogatásával, hogy miképpen lehetne támogatni a folyóra települt lakások terjedését. Egyes német városok kifejezetten élen járnak ebben. Már Berlinben is a városképhez tartoznak az úszó házak, néhány éve pedig Hamburg 75 horgonyzóhelyet jelölt ki úszó házaknak és erre készül az Északi-tengerbe torkolló Weser folyó partjain fekvő patinás kikötőváros, Bréma önkormányzat is.
A hanzaváros vezetői számára Hollandia a példakép, ahol már nemcsak a folyókra telepítenek úszó házakat, de olyan épületeket is terveznek, amelyek a talajon is szilárdan állnak és a vízen is tudnak lebegni, ha éppen jön az ár.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.