A telekválasztás fortélyai

kistelepülések, ipari parkok, zöldmezős beruházások, telekválasztásBár egy korábbi bejegyzésünkben már leszögeztük, hogy jelenleg senkinek sem ajánljuk, hogy építkezésbe kezdjen, annak relatíve magas és nem megtérülő költségei miatt, mégis összegyűjtöttük, hogy miként válasszon telket, aki mindennek ellenére erre adja a fejét.

Először is találjuk ki, hogy mihez veszünk telket? Befektetéshez, vagy építkezni? Ha befektetési céllal vesszük, akkor ne feltétlenül csak arra gondoljunk, hogy mi magunk laknánk-e ott, hanem arra is, hogy a befektetésünk ápolása nekünk mennyibe kerül, és látszik-e olyan demográfiai igény, vagy környezeti változás, ami felhajthatja az árát a jövőben. Egy időben a vidéki városok környékén levő kistelepülések számítottak jó spekulációs célnak, hiszen az ipari parkok, zöldmezős beruházások következtében megerősödött a középosztály, vagy akár betelepülő külföldi munkavállalók ingatlanvásárlására is lehetett számítani.

Győr, Kecskemét, Székesfehérvár, Dunaújváros, Debrecen a legjobb példák. Sajnos azonban ma egy ilyen befektetés lehet, hogy csak 20 éves időtávon hoz majd reálhozamot. Fontos, és a környék jövője szempontjából nem elhanyagolható tétel az is, hogy milyen a városvezetés, hogy áll a költségvetése, mennyire van eladósodva a város, lett-e kedvezményezettje a hitelmentési programnak, számíthat-e friss beruházásokra, egyebekre. Ha magunknak vesszük, akkor őszintén gondoljuk át, hogy mi lesz velünk 5, 10, 20 év múlva. Lesznek-e gyerekeink? Ők hogy és hova járnak majd iskolába? Kell-e naponta buszozniuk, vagy átkelniük zsúfolt úttesten? Hogy alakul majd a forgalom? Mi magunk merre tudunk mozdulni kikapcsolódási céllal? Sokan költöztek ki nagy kedvvel a kilencvenes években és az ezredfordulón akár 20-40 kilométerre is a fővárostól, majd szép lassan belátták, hogy ezzel könnyen elszakadnak a városi kultúrától, naponta kockáztatják életüket zsúfolt bevezető utakon, nem beszélve az irgalmatlan költségekről mind pénzben, mind időben. Sajnos nem vagyunk Japánban, egy elővárosi vonattal ott 100 kilométeres távról ingázni nem reménytelen, nálunk meg a Budaörs-13. kerület autóval másfél óra, tömegközlekedéssel pedig… pont ugyanannyi.

Frissen parcellázott területeken a korai vásárlók gyakran esnek abba a hibába, hogy megörülnek a nagy üres térnek, a végtelen kilátásnak, a fának és a mezőnek, eközben nem mérik fel, hogy ha az 500 négyzetméteres telkekre mindenki épít egy házat, akkor mindez oda: mindenki ismeri az összes szomszéd fűnyíróját, kutyáját, gyerekét, harákolós felső légúti nyavalyáját, és akár a nemi életét. Sokkal biztosabb úgy telket venni, hogy a környező házak már készen vannak. Igaz, ez általában drágább is.

Bizonyos jellemzőket csak nagy türelemmel, vagy szakirányú végzettséggel merjünk bevállalni: utca szintről meredeken befele lejtő házak esetén gond lehet a vízelvezetés, illetve a parkolás. Emellett hangulatokat tekintve sem ideálisak: mindenki belelát a tányérkánkba, hozzánk képest pedig egy tacskó is magasabban megy előttünk. A szélsőséges arányú, keskeny telkek kihasználása nem ideális. A szolgalmi úttal vagy nyéllel rendelkező telkek nem kedveltek, ráadásul a kerítés arányaiban sokkal nagyobb költség lehet, mint egy jó arányú telek esetében. Plusz ki is vagyunk szolgáltatva szomszédoknak, vagy az előttünk figyelmetlenül parkolóknak. Korábban feltöltött, vagy rossz talajviszonyokkal rendelkező telkeken pedig nagyon nehéz az építkezés. A népi mondásnak is sok alapja van: erdő szélén nem jó lakni. A sűrűn látogató erdei állatok, a bőséges falevél, vagy a betyárok megkeseríthetik életünket.

Régebben mindenki nagy ügyet csinált a fekvésből: kifejezetten déli, vagy nyugati fekvést akart, azonban a klimatikus viszonyok, illetve az életmódváltozás és a divat miatt is egyre kevésbé ódzkodunk az északi fekvéstől. Maga a ház attól még simán rendelkezhet szinteltolással és elforgatással akár napsütötte felső szinttel. Az amúgy az ideális, ha a telek legészakibb sarka van szintben legmagasabban, de természetesen nem túl meredeken a másik három sarkához képest.

Feltétlenül győződjünk meg a helyi szabályzatokról: beépítési kötelezettségről, beépíthetőségről, épületmagasságról, telekhatártól számított kötelező eltartásról, esetleges követendő stílusjegyekről. Kulturális örökségek, nemzeti parkok, helyi turisztikai szabályok jelenthetnek komoly plusz költséget. Elég ha kiderül, hogy a kinézett telken kötelező szőlőt termesztenünk, annak ellenére, hogy az ott található pár tőkéről azt gondoltuk, hogy elsőnek kapjuk ki őket.

A hely múltja is lehet érdekes? Mi volt a környéken 10-20, vagy akár 50 éve? Fogunk-e találni a földben kétmázsás második világháborús bombát, vagy oroszok által elvermelt fáradt olaj konténereket?

Érdemes tájékozódni a szomszédokról, nem csak közvetlen, hanem akár távolabbiakról is. Mi van a bevezető úton túl? Hol van a közelben erőmű, szeméttelep, nagy ipari park, bevásárlóközpont, kocsma, szórakozóhely, temető, rendezőpályaudvar, agyaggalamb sportlövőklub, furcsa vallási felekezet tábora, ku-klux-klános rockfesztivál, miegyéb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.